Tag: Utazas

A kislányomnak elege van abból, hogy már 5 naptári napja napkeltétől naphosszat napférnyben napsugarazódik a napégette kis szeme, de olyan fájdalmasan, mint napalm-robbanásba nézne. (elnézést kérek.)

Ez meg egy híd Osaka Dunája, a Yodo felett.

Nem érdekel, ki mennyire unja, én nem tudok betelni ezzel a bárhová nézek patika állapottal. Kiváló debreceni komám írta a minap, hogy érdemes lenne hazatérés előtt már napokkal egy fejemre húzott szemetessel kondícionálni magam, hogy könnyebben menjen az akklimatizáció a hazatérés után. 😀

Ez egyébként valahol újra az a kettősség, hogy egy egyszerre merev, külsőre túlkomoly, szótlan, introverált társasalom mindezen jellemzői mellett mennyire el tud menni a számegyenes másik végéig, ha reklámról, PR illusztrációról van szó. És milyen jól teszi! Száz integető cicát mindenkinek, ezeret!

Ez nem tudom, mennyire jön át az eddigi tokió képek és az alábbi viszonylata alapján, de itt élőben tényleg egy teljesen más karakterű városról van szó.

No hát ettől sokat vártam és nem volt rossz, de nem erre számítottam. Mindenhol arról volt szó, hogy hú, ez a nagyon autentikus halpiac, ide járnak a helyiek, innen vásárolnak a séfek az éttermükbe, satöbbi.

Az én érzésem az, hogy ez a helyi budapesti nagycsarnok. Egy turistaszédítő makett-helyszín. Szerintem 95%-ban turisták voltak és a rájuk szakosodott – mint később kiderült simán 2-szeresen túlárazott – büfék finom, de a kevésbé frekventált helyekhez képest semmivel nem frissebb ételei, amelyeket ez utóbbiakkal ellentétben intenzív halbűzben lehetett elfogyasztani.

Itt még simán elhittem, hogy tényleg egy helyieknek szóló piac, hiszen csak néhány vásárló lézeng.

Aztán amikor befordultunk ezen (vagy később bármelyik sarkon) már ez a látvány fogadott:

Jújj, mutatom, hogy ez nagyon ennÁm! Japán pókrák lábak:

Jégcsapretek, meg… a többi.

Elhunyt tintahalak szépre csomagolva.

Sokféle csiga, kacsló, jobbra (fent) füstölt makréla (valójában fogalmam sincs milyen hal, de a makrélát pl. szokták füstölni, ez rémlik)

Egy kijárat:

Aztánn ugyanez még egyszer. (Nem tudom, miért. Ennyire nem volt érdekes.)

Szemes és hüvelyes árus (nem, nem fogom elsütni a poént, hogy az árus mégsem az.)

Még az undi dolgok is szépre vannak csomagolva. Érdemes megnézni, hogy úgy alapvetően minden részletre oda van figyelve: Milyen egyszerű lenne simán a króm vag fehér műanyag hűtő belsejébe bevágni a halakat, de ugye hogy mennyivel izlésesebben mutat még a nyálkás undormány is egy fehér, fekete vagy barna színű műanyag tálcán, ha egy zöld rácsozat van alatta?

Tintahal, szt. jakab kagyló, polip. nagy autentikusnak tűnt, de fizetésnél felzologott a bennem élő Dagobert bácsi.

Szőke anyuka speciális gyermekhordozó technikáját csodálja két szembe érkező és reménykednek, hogy őket nem így vitték annak idején, mert minden megkeresett pénzüket ortopéd és reumatológiai kezelésekre költik majd a 40. életévük után.

Amikor lehet inkább gyaloglunk, sőt preferáljuk a kis utcákat, és nem hiába. Ilyenekbe lehet futni. Temető a város közepén.

Megkérdeztem és az utolsó képen látható tésztázóba várnak a jóemberek ennyien. Többnyire nem tűnnek turistának,de semmi nem tudna olyan finom lenne, hogy ennyit sorba álljunk érte.