Tag: Utazas

Ezzeket ettük. Ami újdonság volt a majonézes kukoricás sushi (maki), a rendkívül erős, erjesztett szójaszósz és a szomorú sorsú, saját páncéljába visszatöltött tarisznyarákrák-húsos, sajtos-krumplis gratin.

Nem szenved tovább. :/

És akkor számoljunk, hogy mennyi! Lehet amúgy frinc-franc komputerekkel is, de hagyjuk azt meg kockáknak. Odajön a legény, tollal, papírral, megszámolja, hogy az azonos színű tálkából mennyi van, megszorozza a színhez tartozó árral, a végén meg summa minden szín részösszege -> lehet a pénztárhoz fáradni, a viszon’látásra! 

Ez is mekkora Pálma Presszó 1983 egyébként, hogy rengeteg étteremben külön a vacsi végén felállsz asztaltól és mész sorba állni a pénztáros Jucihoz fizetni (szigorúan készpénz, természetesen).

Plakát a liftben a hotelünkben, ami a flancos beképzeltem laccsoló flanciákkal még akár kiválóan ülő poén is lehetne.  …ha szándékos volna, Persze a “same in english” országából érkezve csak óvatosan nevetgélhetünk a fiaskón mi is.:)

Szuper ezek a Star Trek wc-k, de nem is egy könyök, meg flexi, azt szevasz, igazzz, apám?! Majd ne nekem panaszkoggyá’, ha belelóg a zacsi egy magasabb vízállásnál a 240-be!

Nem mondom, hogy McDonalds-szintű, de nem marad el sokkal. Ja, bocs, most látom, hogy hazudtam és nem 100, hanem 105 yen volt. Sajt, marhahús pogi, ubi, ketchup.

A paplanhuzat végén gyárilag kis kitekintő ablakok, amin át lehet nyulni, hoy elkapd a paplan széleinek grabancát. Zseni!

Vagy van ilyen itthon is? Ikeában én nem láttam, az tuti.

Kobak! Építkezési keménysisak a  kukások fején! Merkitudja, igaz?!  Magas épületek, franc se tudja mikor esik ki vala(m / k)i az ablakon. Vaggy meteor. Vagy bármi!

Nem tudom már, hogy miért fotóztam, mit akartam írni ehhez. :/  Talán, hogy itt is ment a fél képernyőn egy anime?