Tag: Utazas

A szokásos visszafogottan óvatos japán reklámstlíus egy gyömgyszeme. A felirat: “Ne telefonáljon ATM használat közben!” Hogy ez amiatt, mert az ügyfélre veszélyes,mert a szellem-hekkerek ellopják a pénzét, vagy azért mert feltartja a sort, az nekem nem derül ki – az előbbire tippelnék. Felhívnám a figyelnet még a jobb alsó sarokban újra visszatérő rendőrnénire, aki a figyelmeztetés-nembetartás esetére kegyetlen lekaratézást helyez kilátásba.

Ilyenből többet is láttunk a városban. Valami szerelmi-kötés kelet-ázsiai adaptáció. Be kell dobni egy 100 yenest (nem kötelező, de ilyen varázslás esetén nyilván senki nem meri elsikkasztani),  majd kivenni egy “legyen belém szerelmes kettőt!” vagy “örökre is legyünk együtt!” cédulát és rákötni a madzagra.

Aranyoskodó cégérek

Osakai sajátosság (tokióhoz és kiótóhoz képest), hogy színesek a csatornafedelek.

Utcai szentélybe is botlottunk.

A régi városnegyedben is jártunk. 

Így nézett ki a környék pár száz évvel ezelőtt. (furcsa lábuk nőtt az embereknek és akkor nem volt még orruk.) 

Kettősség number Sok.  Tényleg nem értem, hogy egy, a környezetére ennyit adó, precíz népség hogy érzi magát okéban ezekkel a trehány pókhálókkal. Oké, hogy egész majd’ egész ázsiában ez van, de könyörgöm, az  utcaporszívózó, robotos japánban? Nem tudok kitalálni magyarázatot. Ha történelmileg úgy alakult, hogy nincsenek oszlopok, vagy rengés miatt nem jó, ha vannak és mindenhol lengőkábel az is rendben van, de legalább kötegelni, nem lehetne?

Egy egy karneváli hangulatú nemzeti ünnep éjszakája után azért nem tesztelném itt, hogy BEitalozva is olyan szabálykövetőek-e helyiek, mint egyébként. Vannak egyébként tippjeim miután olvastam, hogy Tokió Shinjuku negyedében van ehhez hasonló sikátor, aminek a neve angolra fordítva Piss Alley.

Na ez már nem olyan régi korszakot ábrázol, mert addigra már más fából faragták a helyieket és még orruk is lett.

Mondjuk ennyire ez sem volt jó, hogy kétszer rakjam be.

A repülő egyszarvú-lány, evezve éneklő debilgyerek és párducmintás alsógatyás, szarvas-ősember trimvirátustól kérhető kívánságokkal teli kődoboz.

Vanda szúrta ki egy mellékutcából nyíló mellékutcáBBa mutató reklamtáblát a süni kávézóba, ahol egy szégyentelenül magas összegért lehetett sünmalacokat szekírozni 30 percig. (Méltatlanul kihagyott ziccer az elnevezés, ami nálam siman Hairy Wood lett volna.)

Ez is mind-mind az, többek között csokiba mártott fél banánnal ~900 forintért. Mondjuk ha azt nézzük egy Balatoni lángosos, fagyis mellett pironkodó ministránsfiúk lehetnének még ezzel az ajánlattal is.

Nájlonszushik. Turist-trap area ide vagy oda, ha csak közepes minőség, akkor is a budapesti árak fele-2/3-a.

sushi-menyország (a tulajnak)

Az italautomaták után a mennyiség alapján ezüstérmes népszerűségű gépek a robotkaros szerencse-autmaták plüssállattól az akciófiguráig bármivel teleszórva.

Itt az osakai jellegzetesség az apró polipdarabkával töltött golyó. Nyilván nem itt próbáltam ki.

Nehéz elhinni, de utólag meg tudom magyarázni. Mert ki az a hülye, aki az osakai Dotonboriban egy indaia étterembe megy? Hát MI! 🙂

Ennek megfelelően az elképesztően alacsony árak, kiváló minőség és brutális adagok ellenére az japánban szokatlanul nagy, európai méretű, második emeleti étteremben (mondtam már, hogy mindig a földszint az első? asszem, igen.) hatan tartózkodtunk: Vanda és én, a pincér, a pincér kedves felesége és cuki pár hónapos babája, illetve a szakács. 

Kérem, mi itt olyat ettünk, hogy megnyaltuk mind a 10 ujjunkat. És nem azért mert indiait tradícionálisan kézzel eszünk. Az 100 yenes menüben 2 adag curryt lehetett választani 4 féléből járt hozzá egy naan (az indiai lepény), ingyen jeges víz, amitnyomban utántöltött a mosolygós pincérlegény, ha apadni látta, és kömyénmagos snack plusz leves. 

Én a budapesti naan méretekhez szokva rögtön mondtam, hogy nagyon éhes vagyok, kettőt kérnék majd.  -> “Indeed, sir!” és olyan autentikus indiai volt a hely, hol hála Ganéshának el is felejtette a rendelésem, mert rájöttem, igen  nehéz dolgom lett volna, miután megláttuk ezt a naan szörnyet:

Továbbra is ugyanott, várjuk a bebocsátást egy szintén vanda által kiszúrt (én szemüveges vagyok!) kutya kávézóba. (most már azt is megtanultam, nem akármilyen, ha nem shibainu (ezt külön kell írni?), sőt MAME (azaz kicsi) shiba inu kávézóba.  (most külön írtam, szóval valamelyik jó lesz.)

Haburger lánc talányos névvel. Gondolom nem arra utal, hogy ha szerencséd van finom, ha nem akkor így jártál. A 300% a sajt (a fordító szerint).

A sárga egy elliptikus óriáskerék, egyfajta ómenként utalva arra, hogy mit ne csináljon az ember, ha biztonságban akarja érezni magát. De én egy földhözragadt tudomány-hívő ember vagyok. (lásd. később.)

Na ki találja ki, mi ez? Hát persze, hogy egy rózsaszín céllövölde. Mi más?

Egy fistbump járt még nekem is, mert a farkasember állati jó üzleti ösztönnel szagolta ki a mecenatúra forrását, ahonnan a jövőben is érkezhet még egy-egy 100 yenes. 

Még mindig ugyanott: ~ 2400 forintért 30 percig, egy órán át kedvezményesen kb. 3600-ért  lehet kifogni  – gondolom ezen a héten kb 100-adjára, már szétszaggatott szájjal – szegény, ostoba halakat. De legalább kötelező visszadobni őket.

..ebbe a természetes betonteknő közegükbe.