Tag: Utazas

Fúú, dÁ szép! Mi ez? Ez, kérem a KÖZISMERT, csak japánban honos annak is inkább az Északi részén (szerencse: #sok), nedves erdőkben megtalálható dzsungelsárkány vagy kínai sárkány liliom, külföldiül Arisaema serratum. Sajnos, amilyen szép olyan sárkányos hatású: elfogyasztása után ödémák testszerte, légzési problémák, mellkasfájdalom, estébé. Röviden, halálosan hatásos..

Na hát ez is hatalmas móka volt! 🙂 Az ilyen kevésbé frekventált helyeken, mint ez a félreeső kis kifőzde – már újra Naganoban -, kevéssé lehetnek megszokottak a gülüszemű, nagyorrú nyugatiak. Az automata, ahol (természetesen) rendelni kellett, meg pénzt bedobni és a jegyet átadni az egy lépésre álló, a büfé teljes személyzetét adó 2 kifőzdés néninek a alábbi két ételt sorsolta ki nekünk.

Az ételek teljesen rendben is lettek volna, de a két néni miután elkészítette nekünk és átadta, az ott töltött időnk 90%-ban 1,5 méterre állt velünk szemben és a legkisebb erőfeszítést sem téve arra, hogy ebbéli tevkenységét leplezze, mereven nézte és félreérthetetlenül azt kommentálta japánul, ahogy szerencsétlenkedünk a pálcikával és küzdűnk az érzésre 60-80 fokos lével. De legalább a maradék 10%-ban néha egymásra nézve, felváltva háborogtak és röhögtek rajtunk.  🙂

Nem volt egyébként bántó a dolog, érezhetően inkább amolyan “szerencsétlen hülyék, hova keveredtek”, meg “minek jön ide, aki nem itt él, hát látod Margitkám, hogy megjárja mind?” jött le ebből.

A régió egy része az almatermesztéséről híres, így a szuvenír boltban finoman fogalmazva felülreprezentált volt a témakör.

Emiatt vettünk szárított almát és egy 100 yenes SAJTBURGERT. Eskü, hűtés nélkül ott volt és 100 yen. Nem hittem el, ezért vettem egyet, hogy megnézzem otthon, hol értettem félre. (spoiler: sehol)

Óriás riszpekt tényleg egy ilyen társadalomnak, aki legyen az bármilyen kis része a lakosságnak, ha elesett, odafigyel rá, mindent megtesz érte. Idős, rokkant, gyengénlátó, stb. Eddig fel sem tűnt, de a vonatok folyosó felőli üléseinek felső részén lévő kapaszkodók egyben braille írással feliratozottak – felteszem az ülés száma.

Ez csak úgy két torony, egy csillogó perontető és egy shinkansen metszetében, párhuzamos / merőleges vezetékekkel.

Fúúú! Mérnökpornó! Belülről a jegyfeldolgozó automatakomputerkészülék. EllenőriznÁm!

Mennek a népek irgalmatlanul:

“Scam”  Ahogy vanda összefoglalta, miután simán beforgattak a kikiáltó lányok a nagy táblákkal, hogy itt most a késői órára tekinttel olyan leárazás van, amitől a bolttulajdonos hátul az irodában már eret vágott magán, de hát ilyen kemény ez a kapitalizmus, most meg már neki úgy is mindegy ezért, uszkve 28 forintnak megfelelő, EGY yenért adja darabját a drága sütinek – ahogyan a képen is látszik.

Beálltunk a sorba, végigvártuk, majd kérdeztem az eladó lánykától, hogy akkor melyik lenne az 1 yenes süti. Mondta, hogy ezek azok – és mutatott egy olyan  csodaszép díszdobozra, hogy abban már mindegy lett volna az is, ha nem finom a süti. Úgy éreztem, hogy megfogtuk az isten lábát. Oké, és mennyi van egy dobozban? 

– 30.

– tehát akkor 30 yen egy doboz?

– DEHOGY. 1400.

– …

– ?

– hádde.. ha 1 darab 1 yen, akkor 30 darab…

– 1400.

-Értem,köszönöm szépen!

És itt összegezte vanda fiatal kora ellenére rendkívül tömören és pontosan a történteket egyetlen szóval.

Ebben a kompozícióba is csak úgy belefutottuk a Tokyo állomás egyik szintjén:

Tanácstalan gyíkember tudós nem tudja eldönteni, hogy jobbján álló zöld és piros japán folklór-lényekre gondoló dinoszauruszt, vagy a tőle származó kaki fosszíliát vizsgálja-e előbb.

Vanda nem vot ilyen döntésképtelen és az utóbbi mellett foglalt állást, mert a felirat szerint ez valódi, sőt megfogdosható. Tepintásra egy kő (micsoda meglepetés)

Ahogy a videodarabkán is látszik, csak egy néhány pillanatot rögzítettem volna, de nyomban lecsapott ránk a rák promótere (futtatója? 🙁 ), hogy készítsünk közös képet.

Rák és tengeri cucc vásár volt a dínókaksitól nem messze.

Elfért az is, mert ha a Tokió Állomás minden emeletét egymás mellé raknánk egy közepes magyar falu kiterjedésű területet kapnánk.

Vacsi egy ótómatta (what a surprise!) sushizóban ebben az utcában. Szuper népszerű hely, óriási mákunk volt, hogy várakozás nélkül bejutottunk (sőt, volt aki várt már, de előre terelt minket a staff, ma sem tudom, miért).

A rendelés menete a tévén.