Tag: Utazas

Itt a mochi nevű, lágy édességet bántják kegyetlenül érezhetően inkább turista csalogatásként, mint normál eljárasrend szerint. Zöldteás lesz a színéből ítélve.

Az első kaland egyébként a turista infóban volt, ahol önkéntesek dolgoznak. Egy 70+-os bácsi, meghökkentően jó angolsággal mondta, hogy merre érdemes menni, mit láthatunk és parallel rajzolta is egy térképen, amit magunkkal vihettünk. 

Az útmutatáson kívül is nagyon jól elbszélgettünk és a végén “megsúgta”, hogy persze nézzük meg a buddhát, a szarvasokat, meg összes kötelező kört, de ha rá hallgatunk elmegyünk egy nem túl messze lévő japánkertbe, mert azt bár alig látogattják turisták, szerinte messze a legszuperebb dolog Narában. Így tettünk! És milyen igaza volt.

Valóban nagyon ari nyaraló-kisvárosi utcák. Nekem olyan Hévíz-szerű.

Nejlonfagyik

Ezt csak úgy megláttuk egy kapualjból. gyHönyörű növényZET.

Egy kisebb utca kockalámpákkal.

Eszetlenül szép és friss virágok, codálatoszan szabályos csokrokban.

MásfélKrilló lépés japánban. Talán jobban megfogható lesz, hogy merra az arra ezekkel a térPékekkel.

Ez az úgynevezett japán. A V betű Vanda még/már Kyotoban. A csillagok a helyek, amiket útbaejteni tervezünk.

A piros vonal oda-vissza a majomparkos nap. Tokió->Nagano->Yamanouchi, azán vissza.

A lila amikor a shinkansennel elsuhantunk osakába.

A kék kicsi, Osakától Keletre a mai út Narába.

A zöld mutatja, ahogyan Kyotóba igyekszünk.

A citromsárga vissza Tokióba az utolsó 2,5 napra.

..a lánc neve, aminek a narai éttermében vágtunk be egy gyors 10 órait. Kár, hogy nem két S és akkor lehetne minden burger zöld színű.

Kifordított pénztár az ügyfél felé. Nekem az tetszik benne, hogy az aprópénzes bedobó egy tölcsér. Ebbe belezúdít az ember nagyjából annyit, amennyi a végösszeg, a gép belül processzálja és ha többet kapott, akkor a visszaad szépen – akár más értékű érmékkel. Ez különösen a tömegközlekedésben, pl. buszoknál hasznos, ahol mindenki középső ajtón száll fel és az út végén, a megtett távolság arányában fizet az elsőn ajtóná,lleszálláskor. Ha itt nem menne villámgyorsan és flottul a KP-s fizetés, akkor nagy torlódás lenne.

Vanda csirkeburgert, én halasat kértem. A krumplit egy gyenge hármasra értékelem, mert totál lágy volt a kívülje is.

Hát ezzel volt meglepetés a FishMachez képest. NAGYON nem olyan. Brutálisan intenzív halíze volt. Aztán itt a preparátum metszetében látható is, hogy többek között az lehet az ok, hogy kétféle (illatra és ízre a sötétebb valammi hering féle) halból készült. Finom volt!

Értik ugye? A szarvasokkal teli vadaspark közepén álló buddhaszobor városa. Minek fáradni annyi különböző figurával?

Nyilván nem japán kuriózum, de japánban is broáf. Vandának viszont nem. Egészségére!

Onnantól egyébként egyszerű volt, amikor rájöttem, hogy egy járat nem feltétlenül egy színnel van jelölve. A “végállomása” utána ugyanis átválthat a színe, miközben a vonat ugyanaz marad, utasként pedig csak egy sima megállónak tűnik. Logikus! (nem.)

És mennyire igaz. Iszonyatos méretűek ezek a helyek, kilométer hosszú folyosókkal 20-30-50 leágazással a vágányokhoz, néha földalatti plázákkal egybeépítve.

Még mindig nem dekompresszálok, csak mélyülök a tisztaság-addikcióban.

Láttam, hogy a rágókat kis spaklival szedik fel, a fugát meg kiskefével tisztítják az állomáson.

Szinte minden vonat és metróvonalon van woman only kocsi.  Tök menő. Mennyivel jobb lehet egy ilyenbe beszállni éjszaka, egyedül hazafelé.