
Falnivaló apa-lánya csoport, háttérben Naganoval és az azt körbevevő hegyekkel.
14 nap ízlelőbimbó és ganglion túlterhelés a Föld túloldalán
Egy szuperkedves buszvezető bácsiba botlottunk. Ő sem igazán beszélt angolul, de kézzel-lábbal elmagyarázta, amikor a mögötte lévő 2 ülésre ültünk, hogy üljünk át a másik oldalra. Gondoltuk, de ari már, hogy persze, onnan jobban kilátni, mert jobbkormányos a busz is. Aztán ahogy leültünk mutogatott, hogy üljünk vissza, ahonnan átültünk. :O
Kiderült, hogy azt szerette volna, hogy csak én üljek vissza és akkor terpeszkedhetünk mindketten 2 ülésen. 🙂 (a túlméretes nyugatiaknak nyilván kell a hely. :))
Azután megkérdeztük, hogy ehetünk-e a buszon, mert nem láttunk tiltó tablát, de ki tudja. Ott kicsit bizonytalankodott, aztán mondta, hogy persze, nyugodtan. Amikor szálltunk le, akkor láttam a nagy feliratot, hogy tilos. 🙂
Jövüüünk! mindenki félre!


Megérkeztünk a buszmegállóhoz, ahol egy R-Ó-M-A-I múzeum van. Igaz, már 2 éve, hogy újratanultam Vandával, még az is megvan, hogy Traianus alatt volt a legnagyobb kiterjedésű a birodalom, de nem rémlik, hogy Yamanochiig elért volna.
Innen még az egyik leírás szerint 10, a másik szerint 40 perc gyalog a majompark.

Ez valami Tumble malfunkció eredményeként ide szúródott be, pedig nyilvánvalóan kutyarossz helyre került, mert nem útban a Majomparkba készült.
Mindegy.
Tűzvész? Tájfun? Földrengés? Hívja Zölcsit és Narit a két szigorú kutyát!
