Tag: Utazas

Mohatenger.

Ilyen IS egy japánkert japánban.

Ez már a belsőbb kertrész. Tényleg ájulat volt. Imádtuk. A színek, a kövek, a fű, a mohhák a fatörzseken és a köveken. És persze a levegő.

Az utolsó képen a gyanta-allergiás reakcióra felhívó dolog nem tudom, hogy ez egy speciális fajta, vagy csak a japán túlbiztosítás része-e és valójában ez bármelyik otthoni fenyőgyantára igaz.

Mondjuk ez még pont nem az. Itt lehetett ingyenesen angol útmutatást kérni, de amikor mi odaértünk éppen nem volt kitől. Kifelé derült ki. 

Hol máshol lenne egy tökéletes teaház, mint itt? Alap ugyebár, hogy a japán teakultúrának egy falatnyi (kortynyi) része maga a tea elfogyasztása, a 90% pedig az eszközök, szertartás, környezet. Ezt pedig annyira, de annyira túl lehet bonyolítani, hogy már évszázadokkal ezelőtt iskolát alapítottak rá. (Gondolom mostanra kiderült, hogy én nem vagyok nagy tea – különösen nem teaszertartás – rajongó, de gyorsan hozzáteszem, hogy ettől még az őrülteknek kijáró, félelemmel vegyes tisztelettel tudom csodálni mindazokat, akik ennyire el tudnak menni szélre egy hobbiban.)
A képre visszatérve, itt egy olyan teházat láttunk, ami miatt az egyik híres Kiotói teaiskola vezetője személyesen érkezett Narába, hogy segítsen megtervezni. Ezt pedig olyan szinten kell elképzelni, hogy megmondta, melyik kő hová kerüljön és milyen sorrendben a bejáratig vezető úton, beleértve a kertben elhelyezett díszköveket. …ahhoz, hogy JÓL igyák a teát. Sajnos nem derült ki, hogy mikor épült a helyszín, de ránézésre nem most.

Ez Nara múzeuma.

Ez meg megint egy szuper ari autó, pontosabban food truck, mert éppen Nara ételfesztivál volt, legkevésbé újdonságokat, vagy érdekességeket felvonultató ételkínálattal. Vagy csak Osaka után már nem tudtak újat mutatni.

Ezt gyalogoltuk körbe.

Ez az út pedig a később számunkra legnagyobb attrakciónak bizonyult (természetesen csakis a szarvasok után :)) japánkert felé vezető út. Ahogy a kedves öreg arc mondta, nem is nagyon látogatják turisták. És tényleg.

Teljesen egyértelmű öblítés-örvény jelzés! (Bónusz helyi újság, aki akar még ücsörögni)

Ez már egy sokemeletes pagoda. Nem emlékszem konkrétan mennyi pedig éppen erről kapta a nevét, de sokkal fontosabb is, hogy végre itt már szarvaskodnak Vandával a szarvasok -> negyed óra megálló.

A pályaudvvar utáni aranyos kis utcák. Ilyen fedettpiac-hangulatúból úgy tűnik, minden településen van egy-egy.

Itt is virágzik a műanyagétel biznisz.

Bár végig emelkedőn jöttunk 25 fok körüli időben, itt valami izginek kinézőt sejtettünk, ezért megmásztuk.

De előtte még egy szelfike.

Üzletben két eladó lánynak:

– Excuse me, we’re looking for a restroom..

– ? (egymásra néznek beszélnek, de a konzílium nyilvánvalóan eredménytelen.

– REST-ROOM.

– ? (elismétli akivel beszélek, gondolkodik, támogatásért néz a szintén tanácstalan másikra. mindhiába.)

– toilet.

– ? (igyekvő arckifejezések, homlokráncolás)

– bathroom

– wétaminit!

rádión(!) hív segítséget. pár percet várunk, érkezik az angolul tudó kolléga. elismétlem, – már tapasztalt nyugdíjasként – mindhárom kulcsszót, szándékosan nem bonyolítva a mondatba foglalással.

– Áá! Resztrum! Szá flá.

És 3-t mutatot az ujjaival.

– … :O ..you mean THIRD floor.

– No! SZÁ-FLÁ. (és mutatja a hármat.)

– ah! now it’s PERFECTLY clear! Arigato gozaimasu! (meghajlás) Mehetünk, Vanda. A harmadikon lesz.