Nanotökök a mikrovirágok mellett.
Egyébként – mint később kiderült – jellemző, hogy a városban mindenhol raknak ki kisebb-nagyobb kaspós kisnövényeket.

14 nap ízlelőbimbó és ganglion túlterhelés a Föld túloldalán

Nanotökök a mikrovirágok mellett.
Egyébként – mint később kiderült – jellemző, hogy a városban mindenhol raknak ki kisebb-nagyobb kaspós kisnövényeket.


Ez tehát Tokió. (A V betű Vanda helye pillantnyilag, amikor ezt írom már nov. 2. van. A csillagok pedig a helyek, amelyeket meg szeretnénk látogatni)

Ez kicsit nagyítva a közepe felé a már említett városok, amelyekből összeáll a megapolisz:

Itt pedig mutatom, hogy hol van a szállásunk és a Tokió Állomás és a császári palota. A palota parkjának nyugati oldalától kezdődik Ginza kb. a csatornáig.


Ez a városnegyed neve, ahol először szállunk meg. Tokió sok városból álló ún. megapolisz. Ha ennek a megapolisznak van közepe, akkor az kb. a Tokió vasútállomást, a császári palotát és központi parkot magába foglaló rész, aminek a dél-keleti része Ginza városnegyed. Ennek pedig egy aprócska szelete a képen látható:


Lehetett volna ennek a postnak a címe a Japánságok 2. is. A közismert, mindent aranyos álatokkal, képregényekkel, cuki rajzokkal magyarázó, reklámozó, jelképező országban a rendőrség is csak a valóságban zord és szigorú. Ha magukat illusztrálandó kérdésről van szó – mint ez a rendőrségi múzeum – azonnal jöhet egy kéksapkás egér (vagy kékhajú troll?). 🙂 Szimpi dolog szerintem!

Szóval nagyon érdekes dolog ez a “fejlett” japán technológia. Kicsit visszakanyarodnék itt a rendezett társadalomról szóló, csak kifelé elbábozott jelenségre.
Japán a 60-as, 70-es, 80-as évek kétségkívül vezető technológiai nagyhatalma volt. (Természetesen első sorban fogyasztói szórakoztató-elektronikai és autógyártás területen, de nem menjünk most ennél mélyebbre, mert tényleg egy tanulmány terjedelmű bejegyzés lenne.) A helyzet ugyanakkor az, hogy sok szempontból ott is ragadt. TELEFAXOT (is) használnak mai napig minden irodában. Minden cégnek van telefax száma 2022-ben. Látjuk az óriás, vagy kevésbé óriásplakátokon mindenhol.
És valahol érthető is ez az egész. Sokkal inkább ez a 4 évtizede a csúcsra jutott technológiai fejlődés volt a csoda, hiszen alapvetően egy konzervatív társadalom, ami ragaszkodik a mindennapi életben megszokott hagyományaihoz – és hagyományos eszközeihez. Ez látszik a 80-as évek-stílusú taxijain, a papír-alapú jegyeken és bérleteken, a hotelekben, ahol kartont töltenek ki kézzel rólunk és a lefénymásolt útlevél-másolatainkat gémkapoccsal hozzátűzik.
Az első hely, ahová kiléptünk a metróból felérve és szabadon tapodtuk Tokió földjét.


Még ki sem tettük a lábunkat a “szabadságba”, a metrókijárat után ez fogadott minket. Esernyő-sharing. Van app, amivel elő- vagy alkalmanként lehet fizetni, és nem kell esernyőt cipelnie senkinek, csak kiveszi innen, ha szüksége van rá.