Tag: Utazas

  • Stílus és divat rovat

    Stílus és divat rovat

    A padon mazsolás-mindeneket majszolva született szubjektiv, szigorúan nem szignifikáns mintavételen alapuló felmérésen szerint a japánok igen szeretik a szürke ruházatot.

  • NishiKasai állomás

    NishiKasai állomás

    Indulunk a mai első célpontunkhoz. Egyébként az Akihabarai manga és popkultúra-túladagolás következtében, hosszabb vívódás után. Mert ez egy óriási transformers szobor lenne.

    kis-SZÍNES rovatunkból: mögöttes táblával szinkron-hajfestett a lány!

    Mérsékelten érdekes peron, számomra újabb építészeti és élettér-élmény-érdekességgel. Szóval egy ekkora tömbháznak mi van a közepén? Ugye egy üres rész vagy belsőkert és nem lakások. Mert ha az utóbbi, akkor el sem tudom képzelni, hogyan jutnak természetes fényhez a bennük élők. Hiszen még a “külső” lakások mindegyikén is nyilvánvalóan csak egy oldalról lehet fényt kapni. Ez baromi sok helyen visszaköszön. Nincs igény rá? Vagy nem lehet? Felteszem ennek a “nem olyan fontos” besorolásnak lehet a következménye, hogy – nézze meg bárki! – a szálláshely-foglaló oldalakra feltött hotelekben, apartmanokban, lakásokban ~90%-ban behúzott függönnyel vagy lehúzott redőnnyel készülnek a fotók. Olyan helyen is, ahol egyébként teljesen oké kilátás lett volna. Fura.

    Ilyet még nem is mutattam pedig minden peronon van. Ez is a szerelvényekről szóló tájékoztató, de eddig mindig azzal a lendülettel mentem tovább mellettük, ahogyan rájuk pillantottam. Elég volt az a tizedmásodperc, hogy megállapítsam, itt információ-kinyerés tekintetében nekem nem terem babér.

  • Kincs(ek)re bukkantunk!

    Kincs(ek)re bukkantunk!

    Úton a transformers szobor felé, egy ponton át kellett szállnunk. Akkor még nem sejtettük, hogy békaemberekkel fogunk találkozni amint kilépünk az állomásról nem bírjuk majd abbahagyni a fotózást.

    Sőt, még ki sem léptünk már ilyen szép kis mini-kertbe futottunk a föld alatt:

    Felfelé a mozgólépcsőn egy szuper felhőkarcoló.

    Hát ez?! :O Egy HÁZ méretű steampunk óra!

    Mint kiderült, ez a Nippon TV, a harmadik legnézettebb japán tévécsatorna székháza. Az órát pedig Hayao Miyazaki tervezte, a világhíres animációs stúdió,  a Studio

    Ghibli talán leghíresebb rendezője, aki az Oscar-díjas Chirio Szellemországbant is rendezte.

  • Errefelé van néhány emeletnyi iroda.

  • Városnézés magasból

    És még itt sem ért véget a móka! A Google navigációból ugyanis nem derült ki, csak egy újabb vonal-név volt, hogy mire is kell átszállnunk. 

    Önvezető magasvasút! 

    Innentől chill és városnézés:

    Egyre közelebb a kikötő:

    Nyugdíjas hullámvasút:

  • A kikötőben

    A kikötőben

    Megérkeztünk a szoborhoz legközelenni megállóba, irány ezúttal lefelé – ami még mindig elég magasan van.

    Erről nem nyitnék vitát, elsimerem:

    A navigácói jobbra irányított minket, de miután körbepinnatottunk mi mégis inkább balra fordultunk. Jobb szélen meglehetősen tájidegen fáklyás o’jjektum:

    Éreztük, hogy jó irányba haladunk, ha pálmafák szegélyezik az utat.

    Félkörív a felüljáró végén.

    Fotó az ismerős szoborral éppen a – mint kiderült – markáns külső ellenére kedves, német, Alpha Female és barátnője jóvoltából. Danke Schön!

  • Körbetekintve így festett a helyszín. A golyóbisos épület a Nippon TV, japán jelen idő szerint 6. legnépszerűbb TV csatornája. 

    Neki köszönhetjük egy nagy kedvencünket, a mostanában a Netflixen jelenleg is elérhető Old Enough sorozatot. Ez egy 30(!) évig futó, japánban bazi népszerű reality show volt (talán 2013-ig), átlagosan 10-15 perces epizódokkal.
    Minden részben rejtett kamerákkal követik egy-egy család 3-6 éves gyermekeit az első önálló, házon kívüli feladatuk végrehajtása közben. Olyasmire kell gondolni, hogy elmenni a boltba, elvinni vagy elhozni valamit egy rokontól, ismerőstől. Ez egyfajta nem hivatalos szertartás, szokás a legtöbb családban. A neve Hajimete no otsukai, magyarul az Első küldetés / megbízás. Ha ezt sikerrel teljesíti a totyogó, onnantól már önállóbnak számít, szintet lépett a felelősségteljes felnőtté válás felé vezető hosszú úton.

    Amikor a Netflixen bemutatták és megismerte a szélesebb amerikai közönség voltak is belőle viták, hogy ez milyen kegyetlen, felelőtlen dolog a szülők részéről. Én ebben nem foglalnék állást, nem tudom, hogy okozhat-e a gyermeknek valamilyen traumát, nem vagyok szakértő. A fizikai veszélyekkel kapcsolatban azonban két dolgot tudni kell:
    1. Japán egyike a világ 10 legbiztonságosabb országának. Gyermekek elleni büncselekmények tekintetében pedig – emlékeim szerint – a top 3 egyike. 
    2. Mivel tradíció a gyermekek önállóságra nevelése az egész társadalom és a közlekedés is ehhez igazodik. Az alacsonypadlós buszoktól, az állomások lépcsőmagasságáig.

  • Le a partra!

    Le a partra!

    …de előtte még tornázó csoport állta az utunkat, akikről készítettem gyorsan egy képet. Mivel kicsit homályosnak tűnt (utólag: nem az), lőttem egy másikat is.  

    …de megrettenve vettem észre, hogy egyszerre csak MINDENKI rám néz mereven – gondoltam azért, mert felháborodtak, hogy mekkora illetlenség már fotózni őket nyújtás közben. Aztán gyanús lett, hogy mivel mindenki egyszerre látszott felháborodni, vagy kollektív tudtatuk van vagy – ami azért némileg valószínűbb – nyakizom-gyakorlatot végeznek.

    A Csendes-óceán! ..egy apró öble, mélyen a városban. ) 

    A fenti képen látható, gyaníthatóan nem a napokban használt hajólánc közelebbről.

    De szép nagy FA…(örökre ez jut eszembe minden nagy fáról :))

    Csendes-óceán víz, benne egy bal felé igyekvő medúzával.

    Ilyen bokrok is voltak. Gyanús, hogy nem áfonya.

    itt az öccse virágzik még.

    Ezekkel a tűzhangyákkal nem bántam hogy nem futottunk össze. A WC falára volt kiragasztva. 

    Biztosan sokaknak eszébe jutott felmenni a lépcsőre biciklivel. 😀

  • Vissza a megfelelő irányba

    Vissza a megfelelő irányba

    A golyós épület mellett sétáltunk át a felüljárón. A golyóban lehet a CEO irodája?

    Impozáns lépcsősor vezet fel a bejárathoz.

    LEtekintés a felüljáró másik oldaláról. Egy amerikai nagyváros is lehetne – ha nem rossz irányba haladnának a járművek.

    Tovább a “Tű a szénakazalban” szobor felé (Nem tudom, mi ez hiába próbáltam utána nézni).

    Megérkeztünk! Izzadva, fogcsikorgatva, de visszaszorítom magamban az összes altesti poént, amiért – lássuk be! – üvölt a helyzet, ahogyan és főként amely részén karbantartják éppen a szobrot.

    Hátulról, már karbantartás után. Egyébként Unicorn GunDam a robot neve. Aki követi ezeket a dolgokat, biztosan képben van vele. 

    Itt talán jobban átjönnek az arányok. Tényleg hatalmas.

  • De legyen itt róla egy videói is a mérsékelten érdeklődő varjúva szemközt.