Ez városrész a szórakoztóközpontjairól híres. Rengeteg arcade (játékautomatákkal teli, sokemeletes “pláza”), az András által ajánlott Maid cafék, képregényboltok, szexshop, szerencsejáték-szalon.
Uton a metrón egy apró merítés arról, hogy mennyire igaz a közhely, a japánok (hasonlóan pl. a kínaiakhoz) imádnak játszani. Közel olyan jellemző tevékenység az utasok körében a pörög-csillan-forog-robban játékokkal szórakozás, mint a szunyókálás.
Itt egy advanced gamer, az egyik kezében a játékot futtató telóval, a másikban a játék rejtvényeinek megoldásaira kereső mobillal.
Itt nem sikerült elcsípni tökéletesen, de a csíkosinges arc is egy járékot nyomott addig komoly lendülettel, pedig ő sem tűnik 13 évesnek.
Még ki sem értünk a megállóból a felszínre, már ilyen a sushi bár dizánja. Itt aztán lesz játékpixel sok.
Meg ilyen. :O
Kezdtek kétségeim támadni, hogy ez megfelelő környezet-e egy 12 évesnek, de aztán ő is kezdte a helyén kezelni az ügyet. Az első sokkom, illetve a lányos-apukáknál különösen jellemző, irreálisan szexualizált, tárgyiasított női testeken háborgás 300. köre után, gyakorlatilag túlcsordultunk. Onnan meg már csak röhögtünk és röhögtünk megállás nélkül a kifogyhatatlan mennyiségű teljesen beteg képen, amelyeknél mindig azt hittük ennél már nem lehet perverz-betegebb mégis mindig tudta egy újabb überelni a korábbit. (Mutatom később!)
Első emelet. Ahogy a lány ül itt, az annak a megfelelője lehet, mint amikor a plázák nőiruha-osztályain ülnek telójukba mélyülve a férjek?
Nagyon nem tinik.
A körív széleit kellett ütemre verni.
Ők is túl voltan a 18-adik életévükön (kb. 20-szal)
Ezek talán a másodikon voltak és gyanús, hogy a mostani arcade-gépek felhozatalának csúcsát képviselik. Láthatóan 180 fokos, periférikus látószöggel, jobbra valami segédmonitorral (a timeline alapján in-game videófelvételekhez, ne adj isten live stramekhez), a játékos fején mikrofonos headset és folyamatosan beszélt, tehát online multiplayer volt a játékmód.
Ezek az emeletek kötött a lécsőfordulókba kirakott plakátok, ahol már kuncogtunk 12 éves fejű iskoláslányok ZS kosaras mellméretein.
Feltűnt-e már ÖNNEK, hogy a számítógépes játékokban, legyen az akár verekdős, robbantós, legéppuskázós is, a lányok kombat-outfitje a harctéren nyilvánvalóan legpraktikusabb falatnyi bikini, visszafogottabb esetben valamivel nagyobb textil-kiterjedésű, de mindenképp köldökig dekoltált ruházat, miközben a legények érthetetlen ok miatt iszonyatos vastagságú páncélokban, golyóállómellényekben, laza katonai ruházatban ölik az ellent? (De ha így belegondolok, igazából nem is korlátozódik ez számítógépes játékra. Elég a mondjuk a Matrix Neo-jának ruháját vs. Trinity testre tapadó bőrszerkójával felidézni)
Talán harmadik emelet. Itt már vinnyogtunk a röhögéstől. Ha nem félig pucér a nő, akkor térden csúszva háziasszony. Tragikomédia, hogy milyen beteg. 🙂
Sokadik emelet, szintén ritmusjátékok
Na! Kocka-menyország nekem! Retro gépek.
Ős-Sega autóversenyES.
Aranyos-állatos.
Biztos van olyan barátom, aki megmondaná, ennek mi volt a címe.
Egyre visszább az időben. Ezek már komoly relikviák.
Ez meg akkora klasszikus, hogy még egy selife-t is csinálnom kellett.
Újra az utcán
A BIC camera egy nagy műszaki üzlethálózat messze nem csak kamerákkal. (Hajszáírótól az USB töltő madzagig minden, minden amiben áram folyik)
Ennek az automatának is van egy japán neve, de sajnos elfelejtettem. Legalább olyan sok van belőle, mint a csípő-karos szerencsejátokból, de itt garantált a nyeremény. Minden 1-200 yenért egy felbontható műanyag golyó az előre feltűntetett jóságok közül. Itt tulajdonképpen annyi a szerencsefaktor, hogy a 4-5 féle lehetőség közül nem tudja a vásárló, melyiket kapja majd.
Kipróbáltuk, ez is pipa, de nem hozta különösebben lázba egyikünket sem. Valószínűleg azért, mert más dizájnnal, de a sarki Coop előterében is volt van 4, amíg le nem cserélték Foxpost szekrényre.
Na ez viszont mindent vitt! Az abszolút kedvencünk kis, aranyos figurák közül. Egy vezetésoktató iskola kabalaállata, de Vanda szerint már mese is van belőle. Aztán, hogy előbb a suli találta ki és ilyen népszerű lett, vagy rajzfilm népszerűsége után licencelték az oktatók, fene tudja.
Irdatlan méretű rajzolt mellek nominálisan és arányában is.
Ameddig rajzoltak voltak a lányok, tényleg jókat derültünk, de itt a videó elején és a lenti képeken sajnos már teljesen élőek, ami nekem sajnos nem volt vicces. Kiderült, hogy végig állnak az utcán a hidegben ezekben a mini cuccokban és az a feladatuk, hogy iskolás kislány hangon hívogassák az erre nyitott férfiakat, mert ők a híres-neves Maid Cafék maidjei. Ezek után én már
inkább
nem szerettem volna elmenni a leginkább családbarát kávézóba sem, mert biztos lelkileg ilyen puding vagyok, de nekem ez megalázónak tűnt.
Az egész koncepció mögött azt érzem, de lehet, hogy totálisan félreértem – adja a jóisten! -, hogy itt azt lehet megvásárolni, hogy az, akinek ebben nem volt része természetes úton a megfelelő helyen és időben saját eredményként, az nem is egy, de egyszerre több lány feltétlen figyelmét élvezhesse, röviden: körberajongják.
