Itt bizony csőveztünk kicsit. Vanda nem is volt boldog. Viszont megint nagyon olcsón sikerült megoldani az étkezést.
Tag: Utazas
-
-
Úton a híres Shibuya kereszteződéshez egy meglehetősen kontrasztos látkép.
-
Gőzgombóc automata!
-
7-Eleven mindennapok
Pringles kulacs! 🙂
-
Jiro sushi étterme
Ez megint valami olyan, ami nekem fontos. Van egy 2011-es díjnyertes dokumentumfilm a Jiro’s suhsi dream, ami az egyik legnagyobb kedvencem. Egy olyan sushi séfről szól, aki egy kb 15 négyzetméteres lyukban egy metrómegállóban üzemelteti a sushi bárját 50 éve és az, ahogyan ezt csinálja sok szempontból megtestesíti a japán munkakultúrát. Ide kell érteni a pozitív oldalt az eszementségig menő perfekcionizmussal és a negatívat, hogy ezért cserébe semmilyen magánélete nem volt. 80 fölött volt már a 2011-es forgatáskor is és még mindig minden nap dolgozott. Rosszul érzi magát, amikor ünnepnap van és nem lehet kinyitni. Mindezekért cserébe olyan renoméja van, hogy a forgatás idején is már csak hónapokkal előre lehetett időpontot foglalni nála, pár évvel később pedig megszűnt az is és most már csak meghívásra jöhetnek kizárólag az általa ismert törzsvendékeg. Közéjük tartozik egyébként Barack Obama.
Az étterem az egyetlen BÜFÉ a világon, ami megkapta a maximális 3 csillagot a Michelin értékelésen és nagy port vert fel a gasztrovlágban, amikor néhány éve elvették tőlük, de érthető okokból: A michelin tesztelők sem jutottak be többé, hogy teszteljenek. 🙂
Szóval feltehetően én nem tudnék itt enni (de ha mégis, akkor nem bírnám kifizetni), de egy fotót szerettem volna. Ahhoz meg még nem vagyok elég ideje japánban, hogy hozzájuk hasonló módon szabálykövető legyek, így a fotózást tiltó tábla ellenére kattintottam kettőt. Ezúton is elnézést kérek mindenkitől, akinek ezzel gondot okoztam.
Alább a dokumentumfilm trailere, ajánlom mindenkinek. Nagoyn tanulságos, messze túlmutat a sushi készítésen.
-
Felvigyázók munkában
Amint látható felújítás zajlik a növényfalnál, így mi sem természetesebb (japánban), mint hogy csillogóan tiszta kis sárga bólyákkal veszik körbe – biztos, ami biztos – az épület azon oldalát is, ahol nem folyik munka, illetve az effektív munkavégzéstől számított plusz-mínusz 5 méter egyik és másik végén 1-1 kobakos, egyenruhás felvigyázó vigyázza, hogy mindenki TOVÁBB MENJEN a járdán abban az irányban, amerre addig is tartott.
-
Napindító képek láncolata
Szóval tényleg olyan érdekes ez a kettősség mindenhol. Egyszerre számos dolog iszonyatosan megbonyolítva (azt akartam írni, hogy európai mércével, majd ki akartam javítani nyugati kultúrára, végül rájöttem, hogy az egész bolygón kivételesek ezekben az ügyekben), másrészt és ugyanakkor érthetetlen módon elsuhant egy-egy szokásuk, eszközük, technológiájuk mellett az idő.
Milyen már az, hogy egy replőgép műszerfalra hajaz a wc vezérlés, de mondhatnék egy egyszerű vízmelegítő panelt is (később lesz kép), ami zenélve kapcsol be és van rajta minimum 8 gomb (amire nálunk 1 db ki/be, mert minek több?), plusz természetesen kijelző és akkor mindezek mellett LÁNCON A GUMIDUGÓ. És milyen láncon! Autentikus 80-as évek szockó idők beli láncon! a kis gömbökkel! Most komolyan a digitális hőmérsékletvezérlés mellé mennyire lenne nagy kihívás a bowdenes túlfolyósapka tekergetős cucc, ami a dugót felemeli és lesüllyeszti?
És most ne értsen senki félre! Semmi gond a gumidugóval és a lánccal. Ez sosem fog elromlani, mint a bowdenes csillogós dugó. Csak a kettőség. Hogy az autó egy fele egy Hyunday Ionic, a másik meg egy talicska.
-
Jó idő lehet a cipőben
És az utolsó kép a mai hosszú napon a csipkefüggöny-zoknis kislányról.
-
A híres osakai palacsinta és az árus, aranyos kis lábas autóval. 🙂 A tészta kicsit ropogosósabb, ha lehet ezt így mondani. De semmiképp nem törik és olyan édes mint itthon. a töltelék millió féle lehet. ez itt eper, tejszíhab (nem palackos, házi!), vanília sodó, csokikrém (azt nem kértük).
