Erősebn szubjektív megfigyelésemra alapozva meggyőződésem, hogy a japán munkaerő piacon az abszolút többségnek olyan állása van, amiben naphosszat áll az utcán, üzletek, bejáratok előtt és néha 2 szót szól az arrajáróknak, de leginkább irányítja őket, amikor “kell”.
Nem tudtunk eddig 500 métert menni, hogy ne találkozzunk legalább 1 ilyen emberrel. Ők itt alább a gyalogátkelőnél irányítanak. Figyelem! Nem arról van szó, hogy ez egy lámpás kereszteződés, ahol elromlott a fényjelző készülék. Szó sincs arról sem, hogy ez egy nagyforgalmú helyszín lenne. Semmi. Ott vannak és segítenek és a képen is kiválóan látszik, hogy miben:
Mutatja a HÁROM egyenruhás (nem rendőrök egyébként), hogy merre kell átkelni a gyalogátkelőn: igen, a felfestett vonalakkal jelölt részen. Azt tudom esetleg elképzelni, hogy ők éppen azért vannak itt, mert kopott a festék. Tényleg nehéz rá más értelmes magyarázatot kitalálni.
Ha csak bele nem vesszük a másik messzire vezető gazdasági elméletemet: Japánban is állami szintre van emelve a bujtatott munkanélküliség értelmetlen munkahelyek betöltésével. Ami nálunk a közmunka, az náluk pl. járdán-átirányítás vagy mozgólépcsőn-útmutatás.
Volt egyébként autókijárat-felvigyázás is. Az eddig mindenhol olyan volt (hármat láttunk talán), hogy az épületből kivezető autókijárat előtt a következők voltak:
1. Az aszfalt , ahol az autó áthaladHAT, élénkpiros sávval van jelölve, a szélein kontrasztos fehérrel kb 20 centi széles csíkokkal.
2. Az épület külső falrészén az előbb említett sáv egyik, vagy mindkét széle fölött sárga sziréna, ami áll a forgó fényből és egy hangszóróból, ami az autó kihajtása (sőt a kapu kinyílása előtt!) megállás nélkül japánul ismételgeti hangosan az életveszélyt.
3. És mindezek mellett az elmaradhatatlan fehér kesztyűs fevigyázó tányérsapkában, aki szintén mondja és vagy “csak” a fehér kesztyűs kezével parancsol megálljt az autónak, aztán a gyalogosoknak. De láttunk olyat is, hogy piros villogós lézerkardja is van.
