
Megtaláltuk a szállásunkat!
14 nap ízlelőbimbó és ganglion túlterhelés a Föld túloldalán
Nem tudom, hogy írtam-e itt, vagy csak valakinek cseten, de egy apró hiba csúszott az alapos tervezésbe. Valamiért meg voltam róla győződve, hogy ha egyszer pénteken Varsóban alszunk, akkor szombaton egy ~13 órás út után aznap Tokióba érünk.
Úgy városnézési programok szempontjából nem nagyon számoltam vele, mert jajj de fáradtak leszünk, de azért fejben volt, hogy oké, alszunk pár órát, azután legalább egy fél napunk még marad. Az sem volt gyanús, hogy reggel 6-re érünk oda.
A repülőre szállás előtt kb. 20 perccel realizálódott bennem, hogy nem arra forog a Bolygó, amerre most nekünk jó lett volna, ezért ez jelen esetben bizony az a helyzet, amikor – ahogy Karinthy mondta – másnap, egy egészen MÁS nap volt.
Summa summarum: Mínusz egy nap az itinerből, egye fene!
Amit viszont ne egyen a fene, pontosabban inkább kétszer annyira egyen:
A Négyzet hotelbe semmilyen körülmények között nem lehet bejelentkezni 15 óra előtt. márpedig mi ott voltunk reggel 8 körül. Mivel ez sejthető volt, ahogyan az is, hogy 15 óráig állva aludnánk el a városnézés vagy padon ülés közben, ezért inkább megbeszéltem velük, hogy kifizetek plusz 1, az érkezésünket megelőző éjszakát, mindösszesen pedig hármat.
Na ebből jött ki az, hogy a szemét forgásirány miatt valójában 2 plusz éjszakát fizettem ki és ahogy beestünk delíriumban a kialvatlanságtól már kereshettem is az új szállást másnapra.
Szerencse a szerencsétlenségben – amely utóbbi egyébként folyamatosan végigkísér minket! – , hogy tényleg meglepően olcsóak a szállások a magyar árakhoz képest.

Itt vásárultunk először. Igazából, ahogy eddig észrevettük három olyan nagy élelmiszerlánc van a városban, ami mindenhol megtalálható és rendszerint sokáig nyitvatart. Az egyik a Family Mart, a másik 7-eleven, illetve a Lawson.
Ami nekünk fontos volt, hogy állítólag itt kész ételeket is lehet venni, amelyek nem csak finomak, de nagyon frissek is. Egy nap ugyanis többször hoznak frisset és amit nem vesznek meg a’ emberek az kuka. (Innen is köszöni a rossz irányba forgó Föld bolygó!)


Szóval ott hagytuk abba, hogy az élelmiszerüzletekben van kész étel, de van félkész is, amit ott helyben az ingyen használható sütőkkel, grillezőkkel, mikrókkal lehet elkészíteni.
Kis lábjegyzet (ahogyan ez az alábbi képletből levezethető): Japán nagyváros európai szemmel nézve iszonyatos népsűrűség -> minden négyzetcentiméter tulajdonlása vagy bérlése horrorisztikus árba kerül -> minden ingatlanban a lehető legkevesebb helyet szánják arra, ami nem az élettér fontos része (pl. nem ilyen a konyha, fürdő, wc) -> az apró konyhákban nagyon ritkán van bárkinek sütője, de még a beépített főzőlap is ritkán -> a nagyvárosi többség élelmiszerüzletben, büfékben, éttermekben vásárolja a kész ételt minden nap.
Még vásárlás előtt előrelátóan megnéztük az elkészítő/ melegítő részleget és bár ahogyan látszik a készülékeken kisebb űrhajók vezérlőpultját megszégyenítő mennyiségű gombot találtunk, isteni szerencse, hogy az ajtajukon (a szintén a képen látható) használati utasításban mindent részletesen elmagyaráznak. Ez volt az a pont, amikor eszünkbe jutott, hogy valójában nem is akarunk félkész ételt vásárolni.


Az ember azt gondolná, hogy egy ekkora megapoliszban iszonyatosan nagy zaj van. Döbbenetes volt, hogy mennyire nem. Legalábbis a közlekedésből fakadóan nagyon nem. Eseti építkezések, zene a bulinegyedekben, de azok, amelyekre az ember tipikusan gondolna a budapesti élet tapasztalatai alapján, semmi.
Ez a következők miatt van – az eddigi ismereteink alapján (és ez utóbbit most írtam le utoljára, a továbbiakban kérem, mindenki képzelje oda, hogy nyilvánvalóan bármilyen nagy megmondásunk annyira lehet hiteles forrás, amennyire néhány nap alatt “alaposan” körbe lehet járni ezeket a dolgokat: röviden, semennyire.):
– A már korábban említett japán-specifikus, kis köbcentis kizárólag benzines autók. Készítettem felvételt (talán berakom majd később), amikor elmegy mellettünk egy ilyen pár cenitre egy kis utcán. 2 méterrel arrébb már garantált nincs ember aki meghallja, mert mi közvetlenül mögöttünk sem vettük észre, hogy másodpercek óta követ, csak illedelmesen türelmes.
– A vasútvonalak környéke is csendes, mert maguk a vonatok is elképesztően csendesek.
– Az emberek az utcán (sem) nagyon beszélgetnek. Ha valaki hangosabb a kelleténél azok vagy fiatalok, vagy turisták (rendszerint a kettő együtt).
– Lásd az alábbi képet: a rendőrök is simán biciklivel járnak, ami nem ritka jelenség.


Ezt csak úgy lefotóztam hazafelé menet a Family Martból, mert olyen szép tiszta, olyan precízen van lekötve a ponyva, nehogy egy porszemnyi szemét kiessen, és mert úgy csillognak a króm felnijei is. 🙂


Rántott csirkecombfilé, rizs, tészta valami szósszal. Teljesen hozta az elvártat.

Rántott krumplipüré karika. Nem volt hétköznapi…

Ami nincs a képen: készen vásárolt rántott csrikemell darabkák nyárson, ami teljesen rendben volt, semmi különleges. Kivéve talán, hogy minden rántott étel esetében iszonyatos mennyiségű olaj marad a panírban. Ennek az olajanak pedig van egy jellegzetes íze és illata (Vandával napokkal később megállapítottuk, hogy ez a jellegzetes olajszag adja Tokió mellékutcáinak összetéveszthetetlen szagát).
Volt még egy sushi szett (nem emlékszem sajnos, talán uborkás, lazacos, ilyen tipikus.). Na az viszont rendkívüli volt! Tényleg a legjobb budapesti sushizót idézi. Nem volt annyira finom, de ez csak azt jelenti, hogy a budapesti sushi éttermek 99%-nál jobb volt. Egy élelmiszer üzletben! A polcról!
És a slusszpoén: (dobpergést kérek)
az egészért összesen fizettünk (üditőkkel, meg még 1-2 dologgal) kb. 5000 forintot SE’.

Egész biztosan külön iparág létezik japánban az élethű műanyag ételek készítésére. Azért nem gyártás írok, mert ez tuti, egyedi kézimunka mindegyik hiszen a megrendelés arról szól, hogy az adott étterem készít valamit, ami náluk kapható (lesz) és elmegy hozzájuk, hogy csinálják meg ugyanazt mondjuk polyvinyl koridból. Ezeket aztán szépen kirakja az étterem az ablakba felcimkézve a nevével és árával.
(apropó árak! japániában gyakran nettó árak vannak kirakva ravaszul és hozzá kell számolni az ÁFÁ – ami persze az ebben világverő (szó szerint!) magyarisztánból nézve egy vicces 10%.)

Az alábbi képen viszont egy számomra eddig megfejtetlen rejtély, hogy miért írják mindenhol a hambrugert konzekvensen hamburgnak. Első alkalommal még megmosolyogtuk, mert azt hittük, hogy a szokásos elírás (sokat látni, majd posztolok erről is), de mint mostanra kiderült, nem az. Lehet, hogy ez is egy amerikaiaktól átvett szó, amit aztán japánosítottak? (pl. a convenience store-okból lettek a conBini üzletek) De akkor miért latín betűkkel van kiírva?
