Tag: Utazas

Ilyenek a jegyek:

Mondtam, hogy enni lehet róla, nem csoda, hogy az utastárs fehér zokniban ücsörög (vagy anyukája mos rá).

Így mutatja minden kocsiban egy monitor, hogy mit lát a masaniszta elől a vezetőfülkéből.

Ez első “igazi” képen Japánról.

Egész rövid bolyongás után megtaláltuk a vonatunkat. 

Apró japánság: A vonathoz vezető mozgólépcső mellett állt egy kb. 60 plusszos reptéri alkalmazott néni, aki minden érkezőnek meghajolt és kinyújtott karral mutatta, hogy “erre  tovább”. (Úgy értve, hogy az egyébként csak egy irányba mozgó mozgólépcsőre lépőknek.)

Biztos ami biztos, kerestem valakit, hogy mindent jól írtam-e fel, jó helyen vagyunk, jó vonatra szállunk-e. (A japánoknál az a hatalmas tréfa járja, hogy azonos vágányról pár per eltéréssel más irányba indulnak vonatok (vagy ezt már írtam korábban?))

Ezúttal az alábbi képen, bőrönddel ücsörgő srác sietett a segítségünkre, hogy igen, ebbe a kocsiba kell szállnunk, ő is ebbe száll be éppen. …majd azzal a lendülettel le is szállított minket a kaller, mert csak 15 perc múlva lehet beszállni. 🙂

Egyébként az van, hogy a vonatokat mindegy, milyen gyakran közkednekk (ez pl. naponta 10-szer ugyanazon a vonalon), minden újabb kör előtt kitakarítják.

Később is töltök még fel képeket, vonatról, buszról, metróról, mert nem lehet megunni ezt a vetületét sem a dolognak. Nekem itt nyert értelmet az “enni lehet a padlóról” kifejezés.

Megérkeztünk. Azonnal annyira japán minden, hogy szavak nincsnenek. Nem ám ész nélkül leözönlik a csorda a buszba, hanem szépen fehér kesztyűs “rendőrök” terelgetnek minket az amúgy is jól láthatóan felfestett csíkokon.  A buszvezető bácsi (szintén fehér kesztyű tHermészetesen) meghajlással köszönt minden egyes utast, aki felszáll, majd ajtó bezár, indulás a terminálhoz.

Útközben szuper aranyos kisautók! Nem jut eszembe, de van valami neve ennek a kategóriának, ami csak japánban elterjedt és szinte minden helyi autómárka csinál ilyen motorikusan is apró, 1000 ccm alatti autókat.

Bent egy csodálatos – később több más helyen is felfedezett, ilyen formán azt mondanám japán-specifikus – jelenséget ismerhettünk meg. Egyfajta magvalósult oximoron, amit én úgy neveztem el, hogy Szabályos Káosz.

Látszólag szuper szervezett minden, kb. 10 méterenként 2-3 reptéri alkalmazott, akik villámgyorsan kérdéseket tesznek fel érthetetlenség-közeli akcentussal (de sajnos annyira közeli, hogy már oda is értünk, sőt áthaladtunk rajta 🙁 ), majd a válasz alapján látszólag terv szerint elirányítanak valahová, amit viszont néha felülbírál egy másik ember esetleg még ott helyben, vagy kevésbé szerencsés esetben később (”3-asnál kisebbet dobtál, lépj vissza 2 mezőt!”).

Egy kedves, az akcentusa alapján félreérthetetlenül ausztrál hölggyel mindketten hüledezve a “rendszeren” végül is megállapítottuk, hogy a japán nemzeti PR világverő teljesítmény, amennyiben teljes sikerrel hitette el az egész világgal, hogy ők az egyik legjobban szervezettebb társadalom.

Bekerültünk pl. egy olyan COVID papírokat ellenőrző sorba, ahová egész biztosan nem kellett volna, hiszen hetekkel előre elküldtünk minden doksit egy appban, amit “kézzel” ellenőrzött valaki a túloldalon és úgy kaptunk engedélyt, hogy mi fast tracken mehetünk, nem kell semmilyen ellenőrzés.

A minap panaszkodtam, hogy a Magyar Államkincstárnál is van egy applikáció, amit a honlapon nyomatékosan kérnek, hogy minden ügyintézés előtt töltsünk ki, mert a végén megkapott kóddal sokkal gyorsabb az ügyintézés. Ezzel együtt, miután mindezeknek megfelelően végigküzdöttem magam rajta és odaérve büszkén mutattam az ügyintézőnek, ő legyintett egyet, hogy felejtsem el, idézem szó szerint: “hülyeség”. No éppen ez történt itt is.

De nem ám csak  COVID ellenőrzésnél!  Megcsináltam a vámra (külön applikáció!), a migrációs hivatalnak (külön applickáció, amiről aztán kiderült, hogy azon belül lehet a vámot is újra kitölteni és megadni és akkor nem kell 2 applikáció), hogy aztán mindenhol legyintsenek rá és papírok kitöltését kérjék.

Innen is köszi a légikísérőnek, aki erősködött, hogy töltsem ki még a gépen ezeket a doksikat akkor is, ha én fölényeskedve állítom, hogy én ilyen komputeres gyerek vagyok, már kész van minden egy(-két-három) appban.

Mindenesetre végül átértünk minden ellenőrzésen, minden remekül ment. A vámos megkérdezte, hány napig maradunk, válaszoltunk, majd officiálisan is BELÉPTÜNK JAPÁNBA!

Teljesen és totálisan hihetetlen, de Japán fölött járunk. Még kb. 360 km Tokió, de 1016 km/ órával haladunk éppen, így ez már semmi. Ami viszont nem semmi (és az meg már akkor valami!), hogy mi mással, mint egy napfelkeltével köszönt minket az ország (totális asztronómiai képzavar, de engedtessék ez meg nekem ez az áldozat az irodalmiAsság  oltárán , nem beszélve a hulla fáradtságról)

Megint egy kicsit időhurokban, mert ezek a képek még a felszállás előtt készültek. Szóval: a boldog tudatlanság állapota.

..desajnos: 😀

Egyébként sokkal kevesebbet és kevésbé zavaróan sírt, mint a jobb oldalamon ülő lengyel fickó, aki ugyan egyáltalán nem sírt, viszont nyitott szájjal üvöltve horkolt kb. a legsikeresebb (szintidő ~15 perc) alvás-próbálkozásom közben. 

A többi próbálkozásról később. Előljáróban mindössze annyi, hogy minden alkalommal diszvalifikálódtam a méréshatár alatti eredménnyeimmel. :/

Lesifotók a másodosztályról. Nekik háttámla-tévé van, és sokan vannak egyben – a népek.

Az ő vacsijuk:

Ez is.

Második, nagyobb kör. Bal felső tányártól indulva:

• érlelt sonka, olivabogyó, szárított paradicsom, plusz egy tömb barna nemtommi,
• Sárgadinnye, kiwi, ananász, eper,
• bucik és vaj,
• miso ízű tofu és grillezett lazac,
• omlett és sültkolbász, paradicsom és sűrű (paradicsom)vér.

Vanda még kért 2 óra múlva egy levest – de utólag inkább nem gondolta komolyan.

Itt látszik, ahogyan nappaliból az éjszakai féltkébe repültünk, miközben a “saját óránk” szerint még bőven koradélelőtt volt.

A WC-ben ilyen aranyos kis virág szépeskedik.

Az alábbi, indulás utáni leltár természetesen az étkezés előtt történt, csak a blogmotor szerencsétlenkedett.

Távirányító (hátoldala játék kontroller és qwerty billentyűzet)

Impozáns méretű szárny.

Varsó felett kanyarodás.