Tag: Utazas

Ezt csak úgy lefotóztam hazafelé menet a Family Martból, mert olyen szép tiszta, olyan precízen van lekötve a ponyva, nehogy egy porszemnyi szemét kiessen, és mert úgy csillognak a króm felnijei is. 🙂

Az ember azt gondolná, hogy egy ekkora megapoliszban iszonyatosan nagy zaj van. Döbbenetes volt, hogy mennyire nem. Legalábbis a közlekedésből fakadóan nagyon nem. Eseti építkezések, zene a bulinegyedekben, de azok, amikre az ember tipikusan gondolna budapesti tapasztalatok alapján, semmi.

Ez a következők miatt van – az eddigi tapasztalatain alapján (és ez utóbbit most írtam le utoljára, a továbbiakban kérem, mindenki képzelje oda, hogy nyilvánvalóan bármilyen nagy megmondásunk annyira lehet hiteles forrás, amennyire alaposan néhány nap alatt “alaposan” körbe lehet járni ezeket a dolgokat: röviden semennyire.):

– A már korábban említett japán-specifikus, kis köbcentis kizárólag benzines autók. Készítettem felvételt, talán berakom majd később, amikor elmegy mellettünk egy ilyen pár cenitre egy kis utcán. 2 méterrel arrébb már garantált nincs ember aki meghallja, mert mi közvetlenül mögöttünk sem vettük észre, hogy másodpercek óta követ, csak illedelmesen türelmes.

– A vasútvonalak környéke is csendes, mert maguk a vonatok is elképesztően csendesek.

– Az emberek az utcán (sem) nagyon beszélgetnek. Ha valaki hangosabb a kelleténél azok vagy fiatalok, vagy turisták (rendszerint a kettő együtt).

– Lásd az alábbi képet: a rendőrök is simán biciklivel járnak, ami nem ritka jelenség.

Szóval ott hagytuk abba, hogy az élelmiszerüzletekben van kész étel, de van félkész is, amit ott helyben az ingyen használható sütőkkel, grillezőkkel, mikrókkal lehet elkészíteni. 

Kis lábjegyzet, hogy ez az alábbi képletből levezethető: Japán nagyváros európai szemmel nézve iszonyatos népsűrűség -> minden négyzetcentiméter tulajdonlása vagy bérlése horrorisztikus árba kerül -> minden ingatlanban a lehető legkevesebb helyet szánják arra, ami nem az élettér fontos része (konyha, fürdő, wc) -> az apró konyhákban nagyon ritkán van bárkinek sütője, de még főzőlap is ritkán -> mindenki élelmiszerüzletben, büfékben, éttermekben vásárolja a kész ételt minden nap.

Még vásárlás előtt előrelátóan megnéztük az elkészítő/ melegítő részleget és bár ahogyan látszik a készülékeken kisebb űrhajók vezérlőpultját megszégyenítő mennyiségű gombot találtunk, isteni szerencse, hogy az ajtajukon a szintén a képen látható használati utasításban mindent részletesen elmagyaráznak.  Ez volt az a pont, amikor eszünkbe jutott, hogy valójában nem is akarunk félkész ételt vásárolni.

Itt vásárultunk először. Igazából, ahogy eddig észrevettük három olyan nagy élelmiszerlánc van a városban, ami mindenhol megtalálható és rendszerint sokáig nyitvatart. Az egyik a Family Mart, a másik 7-eleven, illetve a Lawson.

Ami nekünk fontos volt, hogy állítólag itt kész ételeket is lehet venni, amelyek nem csak finomak, de nagyon frissek is. Egy nap ugyanis többször hoznak frisset és amit nem vesznek meg a’ emberek, az kuka. (Innen is köszöni a rossz irányba forgó Föld bolygó!)

Az első kimonós hölgy. (később már megszokott látvány)

Nem tudom, hogy írtam-e itt, vagy csak valakinek cseten, de egy apró hiba csúszott az alapos tervezésbe. Valamiért meg voltam róla győződve, hogy ha egyszer pénteken Varsóban alszunk, akkor szombaton egy ~13 órás út után aznap Tokióba érünk. 

Úgy városnézési programok szempontjából nem nagyon számoltam vele, mert jajj de fáradtak leszünk, de azért fejben volt, hogy oké, alszunk pár órát, azután legalább egy fél napunk még marad. Az sem volt gyanús, hogy reggel 6-re érünk oda. 

A repülőre szállás előtt kb 20 perccel realizálódott bennem, hogy nem arra forog a bolygó, amerre most nekünk jó lett volna, ezért ez jelen esetben bizony az a helyzet, amikor –  ahogy Karinthy mondta –  másnap, egy egészen MÁS nap volt.

Summa summarum: Mínusz egy nap az itinerből., egye fene!

Amit viszont ne egyen a fene, pontosabban inkább kétszer annyira egyen:

A Négyzet hotelbe semmilyen körülmények között nem lehet bejelentkezni 15 óra előtt. márpedig mi ott voltunk kb 8-ra. Mivel ez sejthető volt, ahogyan az is, hogy 15 óráig állva aludnánk el a városnézés vagy padon ülés közben, ezért inkább megbeszéltem velük, hogy kifizetek plusz 1, az érkezésünket megelőző éjszakát, mindösszesen pedig hármat. 

Na ebből jött ki az, hogy a szemét forgásirány miatt valójában 2 plusz éjszakát fizettem ki és ahogy beestünk, delíriumban a kialvatlanságtól már kereshettem is az új szállást másnapra.

Szerencse a szerencsétlenségben – amely utóbbi egyébként folyamatosan végigkísér minket! – , hogy tényleg meglepően olcsóak a szállások a magyar árakhoz képest.

Fekete dizájn kívül-belül.

Megtaláltuk a szállásunkat!

Cicaposta! (Egyébként tényleg egy csomagküldőről van szó)

Zárt és kötelezően átlátszó kukászsákok. Kukák nincsenek sehol, mert pár évvel ezelőtt egyszer oda rejtettek egy bombát. Japán megoldás: leszerelték az összes létező kukát. Szóval onnantól mindenki visz magávan mindenhová zárható zacskót, szatyrot és abba rakja a szemetét, amit majd ügyesen hazavisz magával és otthon kidob.

Nem merek belegondolni, mi történne otthon egy ilyen döntést követően. Ha mégis, akkor Reitter Ferenc tervének posztapokaliptikus verzióját VÍZionálva egy szemét-Velencét képzelek el, ahol bérgondolákkal lehet “hajózni” az utcák helyén  hömpölygő szemétcsatornákon.