Vanda a központi kapu előtt.

14 nap ízlelőbimbó és ganglion túlterhelés a Föld túloldalán
Vanda a központi kapu előtt.

Mint kiderült, az állomás föld feletti része is három nagyobb részből áll. Ezek csak a “kapuk”. Először a Déli kapunál kerestük a jegyirodát, amit meg is találtunk, ahogyan az ajtaján a feliratot is, hogy menjünk az északi kapunál lévő irodába, ha bérletet akarunk váltani. Ok.

Aludtunk 3 órát és elindultunk
a Tokio Állomásra
beváltani a vochereket , amit még otthon postáztak, hogy megkapjuk a kb 5×5 centis papír hetijegyünket.
Ez az állomáshoz vezető utcák egyike.
Sőt jobban megnézve annyira az, hogy jobb oldalon abarna téglás épület már maga az állomás.

A Gibson-teremtette műfaj a sötét technológiai jövőről nem csak küldőségeiben másolta a 80-as évek Tokióját. Már akkor látható volt, ami most még jobban fölerősödött. Bárhová nézek kb. nulla egy-egy piaci szektor aktorainak a diverzitása. Magyarul minden kereskedelmi vagy gyártói szektort 1-2 cég ural. A cyberpunkban megacorpnak hívott entitások. A nyilvánvalóan milliárdos forgalmú automata bizniszt két cég készülei uralják. kizárólagosan. Korábban már említettem az élelmiszerüzleteket, szintén 2-3 szereplővel. A csapok, szaniterekből hotelekben, éttermekben, közvécékben mindenhol-mindenhol ugyanaz a márka van, ahogy a szupervécékből is (Toto).
Tényleg a legeldugottabb, na-itt-már-végképp-sosem-számítanál-rá helyeken is szembejön ott egy automata. Bankkártyákat ezek sem fogadnak el.
És itt gyorsan egy kitérő a fizetésre, ami megint lerántja a leplet a szuperfejlett japánról. Alig 1-2 helyen van kártya-elfogadás. Tényleg szinte sehol. Kérdeztem a japán specialista utazási irodától, ahol vettem egy óra konzultációt, hogy de akkor itt a turisták több százer forintnyi yennel a táskájukban mászkálnak napokig, hetekig?
-igen.
(köszönöm az interjút.)

hazudtam. nem egy, hanem kettő felvigyázó egészíti ki a felfestést, a fényt és a hangjelzést.
Az első olyan kereszteződés, amin egy kamion szélességű zebra van, plusz van átlósan is gyalogátkelő.


Ez a videó csak azért készült, h látszon, milyen egy átlagos metró lejárat. Talán nem állok távol az igazságtól, ha úgy fogalmazok, nem annyira koszos.
A mindkettőnket legkevésbé érdeklő luxusmárkák üzletei, amiket azért fotóztunk, mert szépek az épületek. 🙂



Itt pedig egy szép lámpákkal – és kevésbé szép kamerákkal – teli kandelláber.

Ez meg csak úgy egy utca.
