A Gibson-teremtette műfaj a sötét technológiai jövőről nem csak küldőségeiben másolta a 80-as évek Tokióját. Már akkor látható volt, ami most még jobban fölerősödött. Bárhová nézek kb. nulla egy-egy piaci szektor aktorainak a diverzitása. Magyarul minden kereskedelmi vagy gyártói szektort 1-2 cég ural. A cyberpunkban megacorpnak hívott entitások. A nyilvánvalóan milliárdos forgalmú automata bizniszt két cég készülei uralják. kizárólagosan. Korábban már említettem az élelmiszerüzleteket, szintén 2-3 szereplővel. A csapok, szaniterekből hotelekben, éttermekben, közvécékben mindenhol-mindenhol ugyanaz a márka van, ahogy a szupervécékből is (Toto).
Tag: Utazas
-
Heti vonatbérlet – JR Pass
Aludtunk 3 órát és elindultunk
a Tokio Állomásra
beváltani a vochereket , amit még otthon postáztak, hogy megkapjuk a kb 5×5 centis papír hetijegyünket.
Ez az állomáshoz vezető utcák egyike.
Sőt jobban megnézve annyira az, hogy jobb oldalon abarna téglás épület már maga az állomás.
-
Tokió állomás Déli bejárat
Mint kiderült, az állomás föld feletti része is három nagyobb részből áll. Ezek csak a “kapuk”. Először a Déli kapunál kerestük a jegyirodát, amit meg is találtunk, ahogyan az ajtaján a feliratot is, hogy menjünk az északi kapunál lévő irodába, ha bérletet akarunk váltani. Ok.
-
Japangol
Pár száz méter után megtaláltuk az északi bejáratnál az irodát, ahol viszont az volt kiírva, hogy mégis inkább menjünk egy hamardik aulába. 🙂
Nem győztek le minket, megtaláltuk akkor is.
A lényeg viszont nem ez, hanem egy, az egész kiránduláson végipusztító, évtizedes elméletemet rombadöntő tapasztalat.
Aki ismert tudja és unásig hallhatta már tőlem, hogy amikor valaki egy másik ember angol kiejtését kritizálja, akkor rendhagyó vehemenciával szoktam burkoltan sznobsággal vádolni. Ilyenkor mindig felhozomt Kofi Annant, aki 10 éven át volt az ENSZ főtitkára és olyan ghánai akcentussal beszélte az angolt, hogy rá lehetett könyökölni, de kérem szépen olyan szókkinccsel, hogy bármelyik oxfordi nyelvész megirigyelhette volna. Imádtam nézni az interjúkat vele (akkoriban még a Panoráma című kiváló – és egyetlen – világpolitkai műsorban).
Na most az történt – és történik permanensen -, hogy tévedtem. Van az a mértékű akcentus, jelen esetben a japán, ami tényleg ellehetetleníti a megértést. Teljesen.
A bérletirodában kezdődött. Biztos voltam benne, hogy az én hibám, tízensok órája nem aludtam rendesen, tényleg hulla fáradtak voltunk. 2-3-szor kellett visszakérdeznem egy-egy tőmondatra. (ezek voltak egyébként mindig a legnehezebbek, mert egy összetett mondatnál szemrebbenés nélkül siklottam túl az “ismeretlen” szavakon, mert majd csak kiderül a következő részből, mire gondolt a költő.)
A csúcspont az volt, amikor a helyi közlekedési kártyával kapcsolatban kérdezte előbb egy férfi, hogy “ANSZASZA?” És itt fontos, hogy a fonetikus leírással semmi nem veszett el az elhangzottakból! Egészeb pontosan úgy hangzott a kérdés, ahogy most ezt bárki magának magyarul felolvassa.
kétszer visszakérdeztem, majd harmadjára mondtam, hogy őszintén és nagyon sajnálom, az én hibám, de szörnyen fáradt vagyok, mert egy másik időzónából érkeztünk, 13 órát repültünk, de egyszerűen nem értem. Akkor odahívott az arc egy hölgyet, aki elnézését kért, hogy a kollégája nem beszél jól angolul, de a kérdés valójában az, hogy “what would you like to do with the card?” // húhh! ebből minden szót értettem.. nagy sóhaj.. // de folytatta:
“VAN SZASZON?”
– … :(((((((((((((
– charge. Van szaszon?
És ekkor rájöttem. A feltöltés szót jól mondta. Ez egy prepaid kártya és a van szasza / szaszon a one thousand japán kiejtéssel. Ez volt a nemzetközi jegyirodában, ahol nyilván a legjobban angolul beszélők dolgoznak.
Egyébként azt hozzátenném, hogy mindenki nagyon kedves és illedelmes volt. 🙂
-
Perverz tata
Lesifotózom a tízenéves lányokat, de tényleg csak azért, mert karikatúrába (mangába) illő ez az egyenruha. Illetve, mert folyamatosan nyomasztom szegény lányomat, hogy mekkora fenékig tejfel otthon az iskolások élete ahhoz képest, ami – látszólag – itt van. Tényleg bárhol találkozunk iskolásokkal, ha ott éppen ülni lehet, akkor előttük a könyv vagy füzet, késő este hazafel a suliból is, mint itt. De ugyanezt láttuk a utcán, padon, vagy a gyorsvonaton.
