Tag: Utazas

Visszafelé Akihabarába megint kerestünk olyan mellékutcákat, ahol kvázi-külvárosiBB hangulat van, mert ott mindig akad 1-2 érdekesség. És mondhatnám:

Mert ilyen kincsekre leltünk, mint ez a MINDENT szerelő műhely. Sajnos nem volt gazdája pillanatnyilag, de még így sem merészkedtem bentebb pedig 20 percig tudtam volna nézegetni az eklektikus felhozatalt.

Nem tudom, hogy egy Omron áruház vagy maga a központ-e, de ezt is láttam. (akinek nincs meg: világhíres klinikai orvosieszköz gyártó)

Európai autómárka! Ráadásul nem is az első ilyen Berlingo. Elképesztően otrombának hat a kis aprójószágok mellett. 🙂 

Iszonyatosan menő űrholdjáró hátizsák klasszikus Pirx Kapitány stílusban!  Láttam már Budapesten hasonlót, ott a buborékablakon egy háziállat vigyorgott kifelé. Lehet itt is ez a fő funkció, ha elfáradtak a tacsi tömpe kis lábai. Hordanám!

Sajnos nem látszik tökéletesen, de ez egy tömörített (.zip) busz akkora alvázon, mint egy személyautó.

Na ez is mekkora véletlen volt: sétálgatunk és éppen azt vetettem fel Vandának, hogy vajon egy ekkora megapolisz napi szemetét mekkora méretű hulladékfeldolgozóba szállíthatják? Tuti, kb. egy közepes európai város kiterjedésű lehet, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mennyire túlcsomagolnak mindent. Még nem fejeztem be a mondatot, amikor megláttam ezt a kisbusz-frankeinstent, amit mintha a Mad Max díszletéből loptak volna. Az első pillantásra is látszik, hogy a nem túl szofisztikáltan felvitt gitt tartja össze, de külön figyelmet érdemel a bal oldali tükör-kazal tetjén, a finoman NEM elrejtett vezetékkel üzembe kapcsolt, áramköri lapról frissen leszerelt, burkolat nélküli CCD kamera-modul.

Nem kérdés egyébként, hogy egy, az utópisztikus (sc)avenger-jövőt ennyire hitelesen reprezentáló jármű esetében nem csak álságos díszletül szolgál a sebváltóra ravaszul felfűzött ducktape-ek sora, hiszen bármikor előfordulhat, hogy egy féltengelyt, vagy mondjuk a kocsiszekrényt vissza kell szigetelőzni az alvázra, de az egész jelenség első pillanatban csak elterelte a figyelmet a lényegről…

Nevezetesen, hogy megoldódott a rejtély: Nincs akkora szeméttelep a világon, ami ennyi, a csomagolóanyagon soha nem spóroló ember szemetét be tudná fogadni és feldolgozni akár csak napi szinten. Mert itt bizony kérem egy apró, már-már kézimanufakturákat idéző körülmények között – a teljes mennyiséget ezek szerint logikusan, hasonló helyek között elosztva – papírfeldolgozó műhelyKÉre bukkantunk!

A mad-max furgonból egy nagy “szájba” dobálták be a lapra hajtott kartonokat, amiből aztán ezek a tömörített bálák keletkeztek.

Ez meg csak egy érdekes kerékpár, amiben ha nincs egy elektromotor, akkor szeretettel küldeném a Fizika I. tankönyv gördülési ellenállás című fejezetét a kedves vásárlóknak és természetesen mindenkinek, aki szereti.

Először a zöld vonalon.

Azután a kéken, aranyosállat-túladagolás-közeli állapotban, de szinkronban az utastársakkal: pisszenést sem hallatva.

Hát ki szerenté már akár őt fölriasztani? Majdhogynem a villamos is aluszik..

Boldogok a gyoza evők, a sörivók (és persze a sajtkészítők).

Ezt a nénit azért fotóztam le (bátran, hátulról), mert olyan ari pedáns volt, hogy a papírszatyort (volt füle!) egy nejlonszatyiban hordta. 🙂

Valamikor a paleolitikumban, de minimum egymillió poszttal ezelőtt megígértem, hogy mutatok majd egy leleplező fotót arról, miért olyan magasak a rendőrautók fényhídjai. Ehol a megfejtés, teleszkópos-messzirelátszó-kiemelőke:

Sajnos egyre sürgetőbben szóltak a hagnszórók, hogy köszönik szépen a látogatást, lehet hazamenni. Útközben még csináltam két képet a tányérlombú fákról (Mielőtt még: ez megint egy én-hülyeség, el ne higgye bárki, hogy ez a nevük!)

Végre sikerült egy jó kivágás! 

Gyümölcsös részleg elől a datolyaszilvafával, hátrébb almák. Tök érdekes, hogy a fák körül mennyivel zöldebb a fű. Oda koncentrált öntözés? Trágyázás? Árnyék a tűző napon? Mindezek együtt? Megannyi közepesen érdekes talány! 🙂

Datolyaszilva- és almafajták.

Itt szilvázik egy ikerpár. Egyébként Kyotóban is nagyon sokat láttunk a külvárosi házak kertjében, Éppen most érik. Be kár, hogy nem szeretjük különösebben.

Itt pedig egy pomelo bokor (fa?).

Latinul MAXIMÁLIS citrom. Kérem, forduljon feltétlen hozzám bárki, ha hiteles latin fordítóra fáj a foga

Nehéz összetéveszteni a nem maximális citrommal.

Ez meg csak azért, mert tök vicces volt ez a levéltelen hosszú szár, amin lógott. Mint valami zöld madzag.

Szeretném hinni, hogy ezekből a virágokból is gyümölcs sarjad, mert ha nem, akkor egy külön posztba kellett volna raknom, amit meg nem szeretnék.

Ez valóban egy bunker. Volt. Valamikor. 

Na! Ha már aszfalt akkor legalább ilyet! Ne azt a 8 sávos autópályát mint a park legnagyobb részén.

Volt egy olyan helyre kis bambuszliget is, hogy még a padon ülő is kalapot emelt neki.

PEPITA BAMBUSZ! De tényleg, ez most komoly, vagy mesterségesen csinosították ki?

Mindegyik fajta mellett szeperelt a neve. Ez a HeteroCica,

ez pedig a retiKula:

Szóval * magyarázat a kettővel ezelőtti posztból az üzleti negyed kapcsán: Közismerten rossz omen nem túlárazott étkezésre egy gazdag üzleti negyed. És mennyire jól sejtettük. A nem túlgondolt nevű Looking good büfében nem emlékszem pontosan, de fájdalmasan sokat fizettünk 2 sajtos-csirkés toastért a sültkrumplival és narancs üdcsikkel. Finom volt, de így már nem esett olyan jól [insert Dagobert Bácsi fej]. Tök szívesen fizetek sokat, sőt extrém sokat ételekért. ..ha különleges / nagyon finom. A sajttal és csirkemell kockákal kitömött szendvics lényegéből fakadóan nem tud ilyen lenni.

Azt sajnálom viszont igazán, hogy neki lehetett volna futni egy igazi haggis töltelékesnek is, de nem voltam elég bátor. A haggis hagyományos skót töltelék. Pontosabban, persze a töltelék a lényeg, de ők toast helyett birkagyomorba töltik. Savanykás íze van és következők a fő komponensek. Mind darálva: birka szív, birka tüdő, birka máj, hagyma, zabliszt. Annyira, de annyira undorítóan hangzik főleg a savanykás kitétellel, hogy egyszer meg kell kóstolnom, hogy aztán az unokáimat is rémisztgethessem majd, amikor elviselhetetlen öregember leszek.

Tehát Looking Good:

“Ebéd”:

Na ez meg mennyire kedves dolog volt! Egy fős személyzet – látszik az előző képen. A dél körüli főműsoridőben Weöres Sanyi bácsit idézve szerencsétlen a lábával karikázott, a kezével citerázott, a fülével figurázott és mégis: Amikor látta, hogy magam mellé teszem az amúgy tiszta padlóra a táskát, ugrott és hozott egy sámlit a másik asztaltól, majd egy kosarat valami pultról és abba rakta a táskámat. Thats what I call service, kérem.

Tudom, hogy már írtam, a metróvonalak színével megegyező a metró belső elemeinek színe, de azt még nem mutattam, hogy van, ahol már az adott vonalhoz vezető mozgólépcső korlátjának a színe is a vonal színével azonos.

A park (általunk megközelített egyik bejárata) az ületi negyedből nyílik – sajnos.* Megacorp irodaházak és tulajdonosaik a Cyberpunkból: Sony Financial Group Incorporated.

…mert az 5-10 megacorp mindennel is foglalkozik. (Ja, láttam, hogy a 100+ éves , whiskyjével elhíresült Suntory cégnek van szendvicsező-lánca, de taxitárssága is! A Suntory egyébként a top 10 kedvenc filmem evör egyikében, a Lost in translationben is fontos szereper is játszik!) Alább a Mitsubishi UFI Securities Holding épülete előtti tábla.

És ha már taxik, nagyon nagy brühühü, hogy ez a kép életlen lett. Olyan jól összeálltak a színek a taxibeszálló rész padkájának színével, a taxival és a cangakosár-esővédővel.

Ezek valahogy eddig elkerülték a figyelmem. Postaláda. Külön bedobó nyílás a képeslapoknak és a hagyományos leveleknek. (Végtelen számú ötletem lenne, hogyan lehet küldeményeket két csoportra bontani, de ez nem szerepelt volna az első 100-ban.)

Ide is befér néhány irodista.

Itt éppen nem látszik, de ha az épületek alapján nem lett volna gyanús, hogy milyen környezetben járunk, kis túlzással mindenki öltönyben, nyakkendőben kosztümben jött velünk szembe a járdán.

Teljesen közönséges bársonyvirág (aka büdöske) -tenger az egyik épület előtt.