Új nap, új felfedezni valók. Pl. – nekem – érdekes épületek.
A kosárfonott:
És a hajlított, lőrésszerű ablakokkal.
Tag: Utazas
-
2022.11.06. Vasárnap
már megint. 🙁
-
Vacsi vadászat
Élelmiszer üzlet.
Polipkarok, szárított tintáshal.
Deszép padlizsán fürtök.
Sajni nem látszik, de ezek olyan 70 centis újhagymák voltak, amiben semmi meglepő nincs, ha belegondolunk, hogy a japán konyhában 10-ből legalább 7-féle ételt újhagyma-karikákkal díszítenek.
Na ez is de jó volt! Leves vagy bármilyen étel összes szükséges nyersanyaga egy dobozban a szükséges mennyiségben. Nem kell a felesleget tárolni, a hozzávalót hámozni, tisztítani. Minden előkészítve, csak bele kell hajigálni a főző/sütő alkalmatosságba.
Nem szeretném elhallgatni, hogy vannak igazán drága dolgok is. 1100+ yen egy fürt szőlő. Igaz, akkora szemek, mint egy-egy dió.
Ez lett a vacsoránk. Sushi szet, vastag tésztás pizza, szójás-szezámos húsgolyók, rák gratin. Mindent szépen felforrósítottunk az élelmiszer üzlet mikróiban. 😉
-
Ilyen apró szobánk még nem volt az ittlétünk alatt. Ahogyan látszik a cipőt is alig volt hely lerakni. Az ágyszivacs a padlón. A fürdőszoba ráadásul úgy meg volt emelve, hogy a “belső” szobarészbe kilépni is egy 20 centis szintkülönbség volt és ehhez jött a szobarész és az ajtó kinyitását lehetővé tévő legalacsonyabb rész között szintkülönbség a maga 10 cenitjével. Éjjel pisilés után éppen az utóbbi elválasztó közepére lépve egy hajszálon múlt, hogy nem fordult ki a bokám a mindösszesen kb 30 centis szintküli lendületével.
Bónusz ablakkal szerencsétlenkedés.
-
Hotelünk kívülről.
Sajnos az egyik belépőkártya véletlenül hazajött velünk. 🙁 Sem a check-outnál nem került szóba, sem utána nem hívtak, nem írtak. Pedig még a 2,5 nap Tokióban töltött idő alatt szívesen elpostáztam volna nekik, ha hamarabb észreveszem. Voltunk is postán utolsó nap.
-
Vissza a Kyoto Stationhöz
Kijárás a bejárat felé.
Reklámkép az állomáson: 3 900 yenért ionsugár-oszlop felbocsátás az űrbe a város közepéről.
Csövezés a kerítés mellett a betonon az Inari állomáson.
Insider fotók a HÉV vezetőfülkéből! Ennél szerintem nem régebbiek a budapesti HÉV-ek sem.
Annnnnnnnyira tipikus! 😀 Mozdonyvezető outfit ötelező kiegészítői: tornazsákban váltás ruha, utazótáskában a mindenféle, plusz kötelezően SZÁMZÁRAS DIPÓ (benne nyilvánvalóan újságpapírba csomagolt parizeres szenya). 😀
Átszállás a kevéssé jellemző kiotói metrók egyikére. Csekély mennyiségű folt a plüss üléshuzaton (padlóra nem térek ki, mert már én is unom).
Megérkeztünk a Kyoto stációhoz.
Az ELTÉ-n volt egy évfolyamtársam, akinek ugyan így járt, mint a medve. Az esti bulikban előfordult, hogy a wc-ből kijövett vérzett az orra, mert ő is sokat kólázott.
MAMAro aka vészhelyzeti babaszopiztató-fülke szintén az állomáson.
Kitotóból/be közlekedik egy Hello Kitty shinkansen, ilyen festéssel. Láttuk, tudom bizonyítani.
Kilépve az állomásról a Kiotó torony.
Ez meg csak úgy szép felhős, lemenő napos filmjelenet.
-
Ennyire hosszan tranzícionálódtuk spirituálissá.
-
Rettenetes mennyiségű torii
Az állomásról kilépve szinte azonnal a bejárat a legnagyobb kapuval.
Must have selfie helyszín.
Nélkülünk (már nem is olyan jó):
Velünk viszont menő. Japánban, különösen a spirituális és hagyományörző központjában Kiotóban jellemző, hogy az emberek hétvégén kikapcsolódásként hagyományos ruházatban sétálgatnak. Láttunk olyan 20-on éves párt másnap, akik egy népszerű park felé utaztak velünk buszon, ott korzóztak kicsit a népviseletben, majd jöttek vissza véletlenül éppen ugyanazon a villamoson, amelyen mi. A selyem kimonó egyébként biztosan nagyon kényelmes (a férfiak által viselt verziójának nem tudom, mi a neve), de a hozzá tartozó magas fapapucsokkal kapcsolatban komoly kétségeim vannak.
Térpék. Látszik a szentély mögött kígyózó kapusor.
Itt a szentély. Mellette volt teaszertartás is, elképesztő koreográfiával, óriási dobbal, kimonós “táncoló” lányokkal, de el kellett jönnünk 5 perc után, mert Vanda nem bírta visszafogni a nevetés a mozdulatok miatt és nagy volt a csend. 🙂
Ez a bal szélen látható szent róka közelebbről.
Rituális tisztálkodó hely.
A kapusorhoz vezető sokadik lépcsősor rajta robotpókkal.
Kezdődik a kapusor
Folytatódik a kapusor egy alacsonyabb, sűrűbb szakasszal és velünk. A bejárat felől minden oszlop üres, visszafelé nézve viszont a feliratok az adott kapu “szponzorának” (jellemzően egy család) neve. Ők fizettek az elkészítésért, felállításért. (Volt üres kapuhely, ha valakit érdekel!)
Egy pihenő rész Vandával és egy nanokapuval.
Ugyanott egy Ent.
-
Inari
Megérkeztünk az Inari megállóhoz, ahol- megdöbbentő – az Inari szentély található. Az viszont tök menő, hogy már az állomás oszlopai, kijárata a szentély narancsárgájára vannak festve.
-
A végtelenbe és tovább!
Irány a város Keleti fele a top3 látványosság talán legfontosabbikához az Inari szentélyhez, pontosabban a hozzá vezető kapukhoz, amiről igazán híres. Ha így névről nincs is meg, szerintem képről mindenkinek ismerős lesz. Ezek a kapuk – japánul Torii-ik – állnak szinte minden szent hely előt. Az alattuk áthaladás a tranzíciót jelképezi a világiból a szellemi vallási lét felé.
De mielőtt még odaértünk volna az egyik állomáson láttunk egy lányt éppen olyan pirosas-narancs pulcsiRUHÁBAN, mint amilyen színűek a Inari szentély kapui, amihez igyekeztünk. Véletlen lenne?…
