Ez városrész a szórakoztóközpontjairól híres. Rengeteg arcade (játékautomatákkal teli, sokemeletes “pláza”), az András által ajánlott Maid cafék, képregényboltok, szexshop, szerencsejáték-szalon.
Uton a metrón egy apró merítés arról, hogy mennyire igaz a közhely, a japánok (hasonlóan pl. a kínaiakhoz) imádnak játszani. Közel olyan jellemző tevékenység az utasok körében a pörög-csillan-forog-robban játékokkal szórakozás, mint a szunyókálás.
Itt egy advanced gamer, az egyik kezében a játékot futtató telóval, a másikban a játék rejtvényeinek megoldásaira kereső mobillal.
Itt nem sikerült elcsípni tökéletesen, de a csíkosinges arc is egy járékot nyomott addig komoly lendülettel, pedig ő sem tűnik 13 évesnek.
Ez tényleg néhány lépésre a sikátoroktól. Dimenziókapu-érzés.
Óriáskereszteződésektől 100 méterre apró sikátorok izakayák tengerével.
2 nap múlva indulás haza, nekivágtunk az ajándék vásárlásnak.
Nem, nem fénymásolószalon, hanem egy ruhaüzlet egyik pénztára. Végül is ugyan az, mint a Dechatlonban itthon. Bedobja az ember a ruhát a nagy üres részbe és a gép felismeri, hogy miről van szó, a végén pedig fizetünk. Persze japán, ezért érme és papírpénz-kezelő modul is van.
Ez egy pláza egyik folyósója, ahol mindenki megphinhet a kirakott székeken, miközben élő kirakatbabként nézi az utcai forgalmat.
Ha mindennel van, cipővel miért ne lenne szerencse-harapófogós automata.
Egy kanyar, sok színnel és halszemoptika miatt óriáslábú nénivel.
Na ez meg olyan szép volt, hogy csináltam videót is. Shinjuku amúgy, ha még nem mondtam volna.
Így zárja oda az orrát minden metrón utazni szándékozó tigrisnek az ajtó, ha utolsó pillanatban akar beszállni a kocsiba. Ne akarjon ÖN SE utolsó pillanatban beszállni!
Vonatmanó tanácsai.
Ez itt a nem tudom hanyadik elágazás ugyanazon az állomáson, ami már nem a nagy Tokyo Station, hanem egy “kisebb”. Amikor kötőjeles spekrtum van megadva, az pl. valóban azt jelenti, hogy annyi lehetőség van még az adott irányban leágazásból / kijáratból. Jelen képen tehát: Balra az A1-es kirjárat, és ugyanerre lesz még E betűs leágazásból / kijáratból 5 különböző irányban. Egyenesen kell tovább menni még 3 db A jelű kijárathoz, illetve ugyanerre kell keresni, majd 9 B jelű kijáratot. Jobbra az kanyarodjon, aki 1-től 4-ig keresi a 4 db E jelű kijáratot, illetve a B2-es és B3-ast, vagy esetleg a további 8 C jelű kijáratot. ÉS VOLTAK TOVÁBBI BETŰKKEL JELZETT KIJÁRATOK UGYANEZEN AZ ÁLLOMÁSON.
Sushi automatát eddig nem láttuk, pedig szégyenteljes lett volna, ha kiderül, nincs ilyen.
Már a felszínen, műanyagételek között újra. A virslik és a rák tényleg úgy tűnik, mintha beléjök lehetne harapni – és mondjuk tényleg, csak tartok tőle, alacsony az élvezeti értékük.
Otthon arra emlékszem, hogy amikor két vonatkocsi között át kellett mennem az olyan volt mint egy féregjárat-dimenziókapu, de minimum mint a szekrényből Narniába lépés. Eleve iszonyatos izomerővel nyitotta az ember az ajtót (a kilincs külön történet lenne, mert a megérintése után az ember hazaérvén legszívesebben kénsavval mosott volna kezet), aztán egy olyan kivilágítatlan jéghideg, 0,4 négyzetméteren találta megát, miközben 2 irányba mozgott alatta a talaj, ahol ha 5 másodpercnél többet töltött el, garantált volt a maradandó halláskárosodás. Innen kellett reménykedni a hogy a másik oldali ajtó nincs lezárva, és ha nem volt, akkor átjuthatott újra egy biztonságosnak vélt közegbe. Na ez nem pont olyan:
Ápró mÁlőr. Erről beszéltem már a napló elején. Ugyanazon vágányról 5 perccel korábban ugyanoda, de mégsem ugyan úgy egy másik shinkansen is indult. Nem arra kellett volna szállnunk. A büféskocsis néni segített nekünk, amikor értetlenkedve néztem, hogy ülnek a “helyünkön”. A megoldás az volt, hogy a legközelebbi megállónál le kellett szállnunk, várni 5 egész percet és felszállni az ezúttal már megfelelő bullet trainre. De! Minden rosszban van valami jó: elmondhatjuk, hogy a tervezett 6 település helyett 7 helyen jártunk japánban. 🙂 A nagy izgalmamban viszont sajnos nem lett tökéletes a kép és vanda fejét kettévágtam. Szerencsére nem fájt neki.
Nagoya is egy nagyváros.
Ilyen, vélhetőleg nem kevés íróasztalt rejtő, impozáns méretű irodaházakkal.
…suhan felénk, vészterhesen közeledve a kaland végéhez.
Számomra – de elképzelhető, hogy csak ágyneműtechnikailag kevéssé kimunkált szakértőként – talányos párna! Nem tudom, mennyire jön át a videón – a hanghatásokra tessenek fókuszálni! -, de az egyik fele a párnának valamiféle száraz növényszárral van tömve, míg a másik a hagyományos szivacs. Használati értékben n(s)em tudok semmi kiugróról beszámolni, így mindenképpen maradok a hosszú évek alatt komoly pénzeket felemésztő, empírikus kutatással megtalált, végre-valahára tökéletes Ikea párnámnál.
Ez persze még a hazaérés előtt, de most jutott eszembe. Szóval boltos ügyek.
MIAOU cicazsepi.
Parodisztikusan kötelező elem minden élelmiszer üzletben (is) a széles képregénykínálat. És valóban sokan olvassák a metrón, buszon, vonaton. Tény ugyanakkor, hogy többségében ilyen kockafejű legények. Lányoknál, 40-eseknél nem láttunk.
(Esetenként jó szívvel inkább csak rágcsálóknak ajánlandó) rágcsálni valók:
Mandula és szárított apróhal jobb felül (szépen a szemecskéjével, belső szerveivel- jó étvágyat kívánok!) Egyébiránt áltisis voltam a 80-as évek második felében, amikor egy szomszédunkhoz japánok érkeztek és hoztak ilyet (mandula nélkül), amiből kaphattam néhány zacsival. Emlékszem, hogy bár kezdő körben természetesen menősködésből kóstoltunk bele, de aztán tényleg élvezetből fogyasztottuk. Tökéletes párhuzam ugyanakkor a szintén évtizedekkel ezelőtt történtekkel, hogy bár nagyon nagy élmény nyári éjjel strandra beszökni is, ma már nem csinálnám.
De vissza a lényegre: grillezett sajtos mandula, gesztenye, Méz és vaj ízű mogyorók, csokiborítású mogyoró, csilis mogyoró, szárított fokhagymaszeletek, satöbbi. A gesztenyére annyira visszatérnék még, hogy látszólag megosztott első helyen osztoznak a népszerűségben úgy nagyjából a mindenek ízesítésébeb. Mazsolás és/vagy gesztenyés kalácsból minimum 3-4 féle van minden üzletben. De hasonló a helyzet – és ez azért már level 2 – a mazsolás és gesztenyés kenyerekkel is! Nekem speciel az előbbi okán ilyen belépő, kalács-szinten kánaán, de a kenyérhez még edzenem kellene.
