-
Na hát a japán reklámokról is lehetne írni több oldalt. Ez is olyan mint valami, ami a 80-as évek amerikai reklámjainak szintjén maradt. Csillan, robban, ugrik, repül, pörög-forog, csak most csak önöknek! Minden duplán vastagított, aranyszínű, csillámfilteres, szívecskés. Talán az a legjobb összefoglalásuk, hogy mindegyik olyan, mint egy szándékosan eltúlzott stílusparódia. ..kár, hogy nem az.
-
Yakiniku
-nak hívják azokat az éttermeket, ahol magunknak kell faszén parázson megsütni az előre pácolt ételeket. A legjobbak ezekből az olyanok – mint mindenből minden országban -, amelyek a turisták elől eldugottabb helyeken vannak és a helyiek kegyeit kell, elnyerjék jó minőséggel-ár aránnyal. Egy ilyen helyet kerestünk meg, ahogy a bejáraton látszik nem igazán frekventált helyen.
-
Így nézett ki belülről, amikor végül mégis úgy döntöttünk, hogy asztalhoz ülünk. Az oldalsó kis monitoron lehetett rendelni és utánrendelni bármit, a végén pedig akárhány felé osztani az összeget, ha többen vannak és közösen fizetnek, ami a japán kultúraban – szöges ellentétben pl. a kínaival – teljesen alap.
-
Yakuniku és japangol újra
Megérkezett sorban minden rendelésünk és már fel is dobtunk párat a rácsra. Bal felül majonézes krumplipüré, alatta babcsíra, jobbra mellette rendkívül anti-gusztusosan “csirkemell”. És tényleg az volt, csak az a közpső porc, amit mi úgy vágunk ki, hogy senki meg ne találja, úgy tűnik, itt valami ígyenc falat lehet, mert több volt belőle egy darabon, mint
-
A kötelező kör, ha japán: WC-k
És hát persze. Az űrvécék. Itt a Yakunikuban nem volt éppen a legtisztább a környezet, de a wc itt is japán. Az egyetlen szerencse, hogy a rengeteg kanji feliratú gomb mellett a tartály oldalán jól kivehető az öblítőkar (persze, ha valaki előre tájéékozódik és nem ülve próbál dolgavégeztével keresgélni :)). Ez is – úgy látszik
-
Ez várt minket, amikor kiléptünk a metrófeljáróból a shinjuku negyedben. Elképesztő reklámhang-kakofónia, amit tovább növelt egy utcai neo-punk zenészcsapat. ezek a teljesen megment “zenék” egyébként hatalmas szubkultúrát alkotnak errefelé. az a különbség közöttük és a “hagyományos” punk között, hogy míg qz utóbbiban csak az énekhang szépségének és pontossága -óvatosan fogalmzva -másodlágos, de legalább 2-3 akkordot
-
És ez is Shinjuku, ez is japán
De ezt jobban, vagy másképp imádom. Minden méteren ott vannak az úgynevezett izakya helyek. Ezek kis bárok, ahol inni és enni is lehet, de ahol 15 ember elfér az már óriásinak számít. A legtöbb 4-5 ülőhelyből áll közvetlenül a pultnál és külön asztal nincs. Van, amelyik nem is utcafronti, hanem úgy kell felmenni egy emeletre,
-
Taito Station
Az két poszttal ezelőtti utcaképeknél látszik a Taito torony piros alapon fehér Invaders ürlény logóval a tetején. Ez egy arcade centrum 5 emeletnyi helyszínnel. Külön emelett a karral kihalászható ajándékot – többnyire plüss állatos – tartalmazó gépeknek, fentebb szimulátorok és verekedős játékok, egy következő szinten csak ritmus-játékgépek (dob, tánc, gitár, stb). Az utolsó előtti szinten
-
Ez azért készült így gyorsítva, mert még így is csak egy része került be annak az útnak, ami az egyik kedvenc sorozatom intrójában szerepel:
