-
-
A híres osakai palacsinta és az árus, aranyos kis lábas autóval. 🙂 A tészta kicsit ropogosósabb, ha lehet ezt így mondani. De semmiképp nem törik és olyan édes mint itthon. a töltelék millió féle lehet. ez itt eper, tejszíhab (nem palackos, házi!), vanília sodó, csokikrém (azt nem kértük).
-
-
Napindító képek láncolata
Szóval tényleg olyan érdekes ez a kettősség mindenhol. Egyszerre számos dolog iszonyatosan megbonyolítva (azt akartam írni, hogy európai mércével, majd ki akartam javítani nyugati kultúrára, végül rájöttem, hogy az egész bolygón kivételesek ezekben az ügyekben), másrészt és ugyanakkor érthetetlen módon elsuhant egy-egy szokásuk, eszközük, technológiájuk mellett az idő. Milyen már az, hogy egy replőgép műszerfalra
-
Felvigyázók munkában
Amint látható felújítás zajlik a növényfalnál, így mi sem természetesebb (japánban), mint hogy csillogóan tiszta kis sárga bólyákkal veszik körbe – biztos, ami biztos – az épület azon oldalát is, ahol nem folyik munka, illetve az effektív munkavégzéstől számított plusz-mínusz 5 méter egyik és másik végén 1-1 kobakos, egyenruhás felvigyázó vigyázza, hogy mindenki TOVÁBB MENJEN
-
Jiro sushi étterme
Ez megint valami olyan, ami nekem fontos. Van egy 2011-es díjnyertes dokumentumfilm a Jiro’s suhsi dream, ami az egyik legnagyobb kedvencem. Egy olyan sushi séfről szól, aki egy kb 15 négyzetméteres lyukban egy metrómegállóban üzemelteti a sushi bárját 50 éve és az, ahogyan ezt csinálja sok szempontból megtestesíti a japán munkakultúrát. Ide kell érteni a
-
-
-
