-
LoST of benefits
“Otthon” ügyesen beraktuk a minibárba a maradék ¾ adag csirkés padthatit (a káposzta miatt úgy becsomagolva, ha cézium lett volna benne, akkor is nyugodtan alszom), hogy majd holnap én azt reggelizem – amiből sajnos nem lett semmi. De erről majd később.
-
Edzés
Tele hassal nem élveztük a visszagyaloglást, főleg a felüljárón felfelé. Megembereltük magunkat mégis, mert folyton mondom Vandának: ha ilyen pudingok maradunk és nem kerülünk pár nap alatt formába, a fele látnivalóról lemaradunk japániában.
-
Fent és lent
Érdekes volt még – vagy mondhatni szokásos kelet-európai – az organikus külvárosfejlődés nálunk is ismerős példájába is belebotlani. A Cybernemtomilyenicseszkije utat (lásd alább) kersztbe átszelő csillogó, vadiSúj gyorsforgalmi mellett épült valóban nagyon cyber, hipermodern lakónegyed fúzióskonyhákkal, mindennel, illetve közvetlenül (de tényleg 20 méterre!) mellette meg ez:
-
Árnyékszínház
Hazafelé tele hassal még egy kvázi kabuki előadást (klasszikus japán színház, amiből mint müvvelcségileg kötelező kört egyszer végignéztem egyet youtube-on, de ha újra át kellene élnem, én kérem vágyakozástól könnyes szemmel gondolnék bármelyik 4-5 órás Wagner operára). Jó, most így belegondolva nyilván inkább kínai árnyékszínház, de ott van az már egy sárga-tengernyire egymástól. Mutatom:
-
-
Gasztrokalandok 2.
Végül inkább egy vietnámi büfébe mentünk. Mármint Hanoi-valami volt a neve. Persze benne volt, hogy ezt is kínaiak üzemeltetik mint általában Budapesten is a sok pho levesezőt. Kiderült azonban, hogy itt nem, mert amikor vietnámiUL köszöntem meg (újabb napszemcsis emoji – kár, hogy ezzel végére is értünk a “Vietnámi szavak, amelyeket ismerek” listának), megértette és
-
Lengyel szusi – bocs, de nem.
Útközben került látótérbe és szóba egy szusizó is, hozzávetőleg 1,4 másodpercre. Ezen a héten nem itt fogunk szusit enni még akkor sem, ha PROsushi.pl áll a cégéren.
-
Gasztrokalandok 1.
Rettenetesen éhesek voltunk. Futás le az étterembe, amiből [dobpergés…] KETTŐ is van! Juhúú! Internacionális és autentikus lengyel. Nyilván az utóbbira mentünk rá.Továbbra is tartott a szerencsés napom: Belefutottunk ugyanis az előtérben kirakott étlapba még mielőtt leültünk volna és nagyon kínosan ott jövünk rá, hogy “mégsem vagyunk éhesek”. Főételek: 100-110 ZLOTYI (szuper vicces szó! 😀
-
Airport Hotel
A recepciós mintha meg lett volna döbbenve, hogy csak 1 éjszakát maradunk. Airport hotel, könyörgöm! Így belegondolva lehet, akkor inkább annak szólt a csodálkozás, hogy sem vacsit, sem reggelit nem kértünk? A szoba szuper, Vanda imádja az illatát és 3-4-szer elmondja még aznap este. Nagyon ari! 🙂
-
Warszawa
Jelentem a varsói repcsitér teljesen rendben van. A mosdók tiszták voltak, minden van, ami kell. Hívtam a hotelt, hogy kérünk fuvart hozzájuk, az is simán ment. Mire megtaláltuk (egy rossz irányba útbaigazítás után) már ott is várt a kisbusz és 6-7 percen belül megérkeztünk a szállásra.
