Aludtunk 3 órát és elindultunk a Tokio Állomásra beváltani a vochereket , amit még otthon postáztak, hogy megkapjuk a kb 5×5 centis papír hetijegyünket.  Ez az állomáshoz vezető utcák egyike.  Sőt jobban megnézve annyira az, hogy jobb oldalon abarna téglás épület már maga az állomás.

Tovább olvasom

A Gibson-teremtette műfaj a sötét technológiai jövőről nem csak küldőségeiben másolta a 80-as évek Tokióját. Már akkor látható volt, ami most még jobban fölerősödött. Bárhová nézek kb. nulla egy-egy piaci szektor aktorainak  a diverzitása. Magyarul minden kereskedelmi vagy gyártói szektort 1-2 cég ural. A cyberpunkban megacorpnak hívott entitások. A nyilvánvalóan milliárdos forgalmú automata bizniszt két

Tovább olvasom

Tényleg a legeldugottabb, na-itt-már-végképp-sosem-számítanál-rá helyeken is szembejön ott egy automata. Bankkártyákat ezek sem fogadnak el. És itt gyorsan egy kitérő a fizetésre, ami megint lerántja a leplet a szuperfejlett japánról. Alig 1-2 helyen van kártya-elfogadás. Tényleg szinte sehol. Kérdeztem a japán specialista utazási irodától, ahol vettem egy óra konzultációt, hogy de akkor itt a turisták

Tovább olvasom

hazudtam. nem egy, hanem kettő felvigyázó egészíti ki a felfestést, a fényt és a hangjelzést.

Tovább olvasom

Az első olyan kereszteződés, amin egy kamion szélességű zebra van, plusz van átlósan is gyalogátkelő.

Tovább olvasom

Ilyenből is többet láttunk. Szép kagylós telefon tefonkönyvvel. 🙂 Akinek nem lenne meg.

Tovább olvasom

Ez a videó csak azért készült, h látszon, milyen egy átlagos metró lejárat. Talán nem állok távol az igazságtól, ha úgy fogalmazok, nem annyira koszos.

Tovább olvasom

A mindkettőnket legkevésbé érdeklő luxusmárkák üzletei, amiket azért fotóztunk, mert szépek az épületek. 🙂 Itt pedig egy szép lámpákkal – és kevésbé szép kamerákkal – teli kandelláber. Ez meg csak úgy egy utca.

Tovább olvasom

Erősebn szubjektív megfigyelésemra alapozva meggyőződésem, hogy a japán munkaerő piacon az abszolút többségnek olyan állása van, amiben naphosszat áll az utcán, üzletek, bejáratok előtt és néha 2 szót szól az arrajáróknak, de leginkább irányítja őket, amikor “kell”. Nem tudtunk eddig 500 métert menni, hogy ne találkozzunk legalább 1 ilyen emberrel. Ők itt alább a gyalogátkelőnél

Tovább olvasom

Egész biztosan külön iparág létezik japánban az élethű műanyag ételek készítésére. Azért nem gyártás írok, mert ez tuti, egyedi kézimunka mindegyik hiszen a megrendelés arról szól, hogy az adott étterem készít valamit, ami náluk kapható (lesz) és elmegy hozzájuk, hogy csinálják meg ugyanazt mondjuk polyvinyl koridból. Ezeket aztán szépen kirakja az étterem az ablakba felcimkézve

Tovább olvasom