-
Plázázás és újabb sorozat-ismertető

Ha már ott állt Gundam mögött, benéztünk az egy ismeretlen dad joke-kategóriás szóviccgyártó – Hello bro’! 🙂 – által elnevezett DiverCity Plázába és… pontosan azt találtuk, mint bármelyik véletlenszerűen kiválasztott budapesti, berlini, vagy stockholmi plázában. 🙂 Ruha és egyéb üzletek nagyrészt azonos árukészlettel. Abban reménykedtem, hogy talán belefutunk valami igazán jó szuvenír pólóba vagy ilyesmi,
-
Back on track

Újra a magasvasúton, de most az égbe törünk: Irány a Tokyo Tower! Suhanós városnéző képek következnek. Egy szép kis sziget, sok csúnya rács mögött. Megunhatatlan formák, pedig csak tömbházak. Úgy tűnik, itt azokat a részeket is meg szokták valósítani a 3D modellről, ami nálunk inkább a hangulatfestő-fantázia a lakóház terveken, amíg ki nem fizetjük az
-
Go Taxi

Nem bírtuk ki és ki kellett próbálnunk a helyi taxit. Természetesen nem technikailag éreztem leküzdhetetlen kíváncsiságot, hanem az egész metodikát érintően utas szempontból. A Tokyo Tower felé az utolsó átszállást és kb 3 megállót helyettesítettün vele, kemény 500 yenért, így gyanús, hogy olcsóbban is jöttünk ki, mint a két “jeggyel”. Nem tudom, ez minek köszönhető,
-
Mindjárt Tokió tetején!

Kb. 200 méter gyaloglás várt még ránk, mert a torony a Shiba Herceg Park szélén van, amelyen – nagyon helyesen – nem lehet autóval átvágni. Már ott magaslik! Ez a park közepén, a 17. században (egész pontosan 1622-ben) épült Zojo-ji buddhista templomegyüttes egy része. A park egy másik szép, csörgedező-patakos része. Pár méterre innen (szintén
-

Talán írtam már, de ily módon, vizuálisan is felhívnám a figyelmet a teljesen felfoghatatlan anomáliára az amúgy minden igényt kielégítő japán mosdókban. Tényleg sehol, de sehol nem láttam sem kézszárítót, sem papírtörlőt. Csak a kontraszt kedvéért WC használati útmutatójának EGY RÉSZLETE: Hátsó és bidé mosás; 5 fokozatú víznyomás-szabályozás; Mosás leállító; Vízhőmérésket növelés-csökkentés; Öblítést/mosást kísérő digitális
-
Tokyo Tower Main Deck

Szóval, ja. Már ez sem egy létra teteje. …de aki ült már óriáskeréken földrengésjelzést szirénázó telefonnal a kezében, az nem ijed meg a saját árnyékától. Piros a menedzsment helyek, barna a plebsé? 70-nél több emelet és még munkában a daruk. Itt Zojo-ji templom és a park. Ki veszi észre a Nippon TV golyós székházát a
-

Hangulatfokozó előtét-show a Top Decket liftnél. A könyvespolcok jobb oldalán a Torony alapítója, a magyarul fergeteges nevű – elnézést, nem bírom ki – HiszAkicsi Maeda, aki japános termete ellenére hitt abban, hogy megvalósulhat egy ekkora torony Tokió közepén. A bal oldali képen a tervező. Így társalognak megelevenedett portréik, alkalmanként a kedves guide-ot is bevonva, pontosabban
-
Tokyo Tower Top Deck

Ennek a bácsinak a látványa fogadott minket, amikor kiléptünk a liftből és nekem ez jobban bejött, mint bármi a toroynban. 😀 Mekkora kÁrÁkter! 😀 Tetőtől-talpig minden részlet tökéletes: szőnyeggel harmonizáló sapesz alól oldalt kibukkanó kicsit csapzott haj, fekete póló harapós kontrasztban a szó szerint begyűrt, a szükségesnél 2-3 számmal nagyobb drapp ing alatt. Irdatlan méretű
-
Folyton-folyvást folyik a folyondár-szerűen felfutó főúton a forgalom – fentebbről fotózva. (Abbahagytam, ígérem! :D)
-
Lefelé a toronyból

Ezt felfelé igyekeztünkben észre sem vettük a main decken. Az első lépés egyébként tényleg tök jó kis bátorságpróba: Vandát a legkevésbé érintette meg az izgalom szellője sem. Viszont a padlóminta vicces. Helyre kis tető-kertpark. A lyukas-fűfal teljes pompájában. Inemuri folyamatban.