-
Yakiniku
-nak hívják azokat az éttermeket, ahol magunknak kell faszén parázson megsütni az előre pácolt ételeket. A legjobbak ezekből az olyanok – mint mindenből minden országban -, amelyek a turisták elől eldugottabb helyeken vannak és a helyiek kegyeit kell, elnyerjék jó minőséggel-ár aránnyal. Egy ilyen helyet kerestünk meg, ahogy a bejáraton látszik nem igazán frekventált helyen.
-
Na hát a japán reklámokról is lehetne írni több oldalt. Ez is olyan mint valami, ami a 80-as évek amerikai reklámjainak szintjén maradt. Csillan, robban, ugrik, repül, pörög-forog, csak most csak önöknek! Minden duplán vastagított, aranyszínű, csillámfilteres, szívecskés. Talán az a legjobb összefoglalásuk, hogy mindegyik olyan, mint egy szándékosan eltúlzott stílusparódia. ..kár, hogy nem az.
-
Perverz tata
Lesifotózom a tízenéves lányokat, de tényleg csak azért, mert karikatúrába (mangába) illő ez az egyenruha. Illetve, mert folyamatosan nyomasztom szegény lányomat, hogy mekkora fenékig tejfel otthon az iskolások élete ahhoz képest, ami – látszólag – itt van. Tényleg bárhol találkozunk iskolásokkal, ha ott éppen ülni lehet, akkor előttük a könyv vagy füzet, késő este hazafel
-
Fotó
Ezt nevezném majd valamilyen fotós konteszten, ha nem lenne szegény részben életlen.
-
-
Japangol
Pár száz méter után megtaláltuk az északi bejáratnál az irodát, ahol viszont az volt kiírva, hogy mégis inkább menjünk egy hamardik aulába. 🙂 Nem győztek le minket, megtaláltuk akkor is. A lényeg viszont nem ez, hanem egy, az egész kiránduláson végipusztító, évtizedes elméletemet rombadöntő tapasztalat. Aki ismert tudja és unásig hallhatta már tőlem, hogy amikor
-
-
-
Tokió állomás Déli bejárat
Mint kiderült, az állomás föld feletti része is három nagyobb részből áll. Ezek csak a “kapuk”. Először a Déli kapunál kerestük a jegyirodát, amit meg is találtunk, ahogyan az ajtaján a feliratot is, hogy menjünk az északi kapunál lévő irodába, ha bérletet akarunk váltani. Ok.