-
Itt a mochi nevű, lágy édességet bántják kegyetlenül érezhetően inkább turista csalogatásként, mint normál eljárasrend szerint. Zöldteás lesz a színéből ítélve.
-
Üzletben két eladó lánynak: – Excuse me, we’re looking for a restroom.. – ? (egymásra néznek beszélnek, de a konzílium nyilvánvalóan eredménytelen. – REST-ROOM. – ? (elismétli akivel beszélek, gondolkodik, támogatásért néz a szintén tanácstalan másikra. mindhiába.) – toilet. – ? (igyekvő arckifejezések, homlokráncolás) – bathroom – wétaminit! rádión(!) hív segítséget. pár percet várunk, érkezik
-
Még mielőtt

A pályaudvvar utáni aranyos kis utcák. Ilyen fedettpiac-hangulatúból úgy tűnik, minden településen van egy-egy. Itt is virágzik a műanyagétel biznisz. Bár végig emelkedőn jöttunk 25 fok körüli időben, itt valami izginek kinézőt sejtettünk, ezért megmásztuk. De előtte még egy szelfike.
-
Továbbá..

Ez Nara múzeuma. Ez meg megint egy szuper ari autó, pontosabban food truck, mert éppen Nara ételfesztivál volt, legkevésbé újdonságokat, vagy érdekességeket felvonultató ételkínálattal. Vagy csak Osaka után már nem tudtak újat mutatni. Ezt gyalogoltuk körbe. Ez az út pedig a később számunkra legnagyobb attrakciónak bizonyult (természetesen csakis a szarvasok után :)) japánkert felé vezető
-
Teaház

Mondjuk ez még pont nem az. Itt lehetett ingyenesen angol útmutatást kérni, de amikor mi odaértünk éppen nem volt kitől. Kifelé derült ki. Hol máshol lenne egy tökéletes teaház, mint itt? Alap ugyebár, hogy a japán teakultúrának egy falatnyi (kortynyi) része maga a tea elfogyasztása, a 90% pedig az eszközök, szertartás, környezet. Ezt pedig annyira,
-

Ez már a belsőbb kertrész. Tényleg ájulat volt. Imádtuk. A színek, a kövek, a fű, a mohhák a fatörzseken és a köveken. És persze a levegő. Az utolsó képen a gyanta-allergiás reakcióra felhívó dolog nem tudom, hogy ez egy speciális fajta, vagy csak a japán túlbiztosítás része-e és valójában ez bármelyik otthoni fenyőgyantára igaz.
-
-



