A nem is annyira forgalmas Tokió. és tényleg nem! hiszen a forgalom java tömegközlekedés.

Tovább olvasom

Ezzeket ettük. Ami újdonság volt a majonézes kukoricás sushi (maki), a rendkívül erős, erjesztett szójaszósz és a szomorú sorsú, saját páncéljába visszatöltött tarisznyarákrák-húsos, sajtos-krumplis gratin. Nem szenved tovább. :/ És akkor számoljunk, hogy mennyi! Lehet amúgy frinc-franc komputerekkel is, de hagyjuk azt meg kockáknak. Odajön a legény, tollal, papírral, megszámolja, hogy az azonos színű tálkából

Tovább olvasom

Érkezik a rendelés.

Tovább olvasom

Vacsi egy ótómatta (what a surprise!) sushizóban ebben az utcában. Szuper népszerű hely, óriási mákunk volt, hogy várakozás nélkül bejutottunk (sőt, volt aki várt már, de előre terelt minket a staff, ma sem tudom, miért). A rendelés menete a tévén.

Tovább olvasom

Ahogy a videodarabkán is látszik, csak egy néhány pillanatot rögzítettem volna, de nyomban lecsapott ránk a rák promótere (futtatója? 🙁 ), hogy készítsünk közös képet. Rák és tengeri cucc vásár volt a dínókaksitól nem messze. Elfért az is, mert ha a Tokió Állomás minden emeletét egymás mellé raknánk egy közepes magyar falu kiterjedésű területet kapnánk.

Tovább olvasom

Ebben a kompozícióba is csak úgy belefutottuk a Tokyo állomás egyik szintjén: Tanácstalan gyíkember tudós nem tudja eldönteni, hogy jobbján álló zöld és piros japán folklór-lényekre gondoló dinoszauruszt, vagy a tőle származó kaki fosszíliát vizsgálja-e előbb. Vanda nem vot ilyen döntésképtelen és az utóbbi mellett foglalt állást, mert a felirat szerint ez valódi, sőt megfogdosható.

Tovább olvasom

Óriás riszpekt tényleg egy ilyen társadalomnak, aki legyen az bármilyen kis része a lakosságnak, ha elesett, odafigyel rá, mindent megtesz érte. Idős, rokkant, gyengénlátó, stb. Eddig fel sem tűnt, de a vonatok folyosó felőli üléseinek felső részén lévő kapaszkodók egyben braille írással feliratozottak – felteszem az ülés száma. Ez csak úgy két torony, egy csillogó

Tovább olvasom

A régió egy része az almatermesztéséről híres, így a szuvenír boltban finoman fogalmazva felülreprezentált volt a témakör. Emiatt vettünk szárított almát és egy 100 yenes SAJTBURGERT. Eskü, hűtés nélkül ott volt és 100 yen. Nem hittem el, ezért vettem egyet, hogy megnézzem otthon, hol értettem félre. (spoiler: sehol)

Tovább olvasom

Na hát ez is hatalmas móka volt! 🙂 Az ilyen kevésbé frekventált helyeken, mint ez a félreeső kis kifőzde – már újra Naganoban -, kevéssé lehetnek megszokottak a gülüszemű, nagyorrú nyugatiak. Az automata, ahol (természetesen) rendelni kellett, meg pénzt bedobni és a jegyet átadni az egy lépésre álló, a büfé teljes személyzetét adó 2 kifőzdés

Tovább olvasom

Vanda melegszik a kénköves pokolból feláramló forró gőzben.

Tovább olvasom