14 nap ízlelőbimbó és ganglion túlterhelés a Föld túloldalán
…még nincs, viszont kitaláltuk, hogy megnézzük az Ueno parkot, mert a térképen hatalmasnak tűnt sok látnivalóval körülötte.
Menetben megtetszett ez a techno-minimalista metrólejárat ezért rögzítettem az utókor számára:
Itt pedig megint annyiszor van igazam, ahányszor csak akarom. Ezúttal a szürkeséget imádó aktuális japán divattal kapcsolatban:
Én szóltam, hogy az ételreklám SZERVES része a nyers állapot, mint a kész étel elfogyasztására csábító megjelenés:
Ez egy másik helyszín. Biztos nagyon finom lesz amúgy, de azért lássuk be, itt azért még nem érzi át a (nyugati) ember úgy igazán, nyálelválasztást megindító módon, hogy a halott, nyálkás, pikkelyes állatból milyen ínycsiklandó fogás készül majd.
Ugyanitt – mármint a környéken – egyszer csak minden üzlet sífelszerelést árusító hely volt. :O Csak kettőt fotóztam, de hozzávetőleg 6-8 ilyen bolt mellett mentünk el. Végül is fogyasztóként nekem szimpi. Itt akkor tényleg csak árral és szolgáltatás-minőséggel tudnak versenyezni.
Real life Némó nyomában!
Sétálunk tovább – még mindig kicsit hitetlenül – azzal a céllal, hogy oké, akkor keressük meg a szállodát, ahol korábban aludtunk így végleg bebizonyosodik, hogy ugyanott vagyunk. Megtaláltuk, de ez még semmi, mert pár méterre tőle ugyanahhoz az épülethez ugyan úgy tűzoltók és rendőrök vonultak ki mint kb. 1 héttel ezelőtt (azt hiszem, sajnos akkor nem fotóztam, mert igyekeztünk Oszakába).
Ez meg egy újabb offtopic bónusz: csúnya házfal szép falfestménnyel.
Olllé! Alfonz valójában egy cigánykerékre készült ennyire alaposan. Eszter lányom 9 évesen negyvenkettőt csinál
ennyi idő alatt
a nappaliban, amíg szigorúan rendre nem utasítom. Ilyenkor egyébként egykezes verziókba kezd és én megkérem, hogy mégis inkább folytassa,csak legalább két kézzel, mert az elmúlt egy évben hozzávetőleg egy közép-afrikai ország éves költségvetésével támogattuk meg Emineo kórház működését (igaz, ezt nem egyedül hozta össze))
A parkban Jenő [tetszőleges japán keresztnév behelyettesíthető] gyakorol és nagyon készül egy összetett gyakorlatra, amiről ekkor még nem sejtettük, hogy mi lesz.
Ez már az egyetem mögötti park és Waterrace pláza. Aki szemfüles észreveheti a feltűnő hasonlóságot az 1 héttel ezelőtti kiválágított éjszakai helyszín és e között. Mi nem voltunk szemfülesek. Egy idő után kezdett gyanús lenni, de kb negyed óráig mászkáltunk körbe, mire magunk is elhittük, hogy totál véletlenül egy teljesen másik irányból másodjára is sikerült felfedeznünk egy és ugyanazon helyet egy 1300 négyzetkilométeres megapoliszban.
Ezen a világító karikán át készült akkor éjjel a kép:
Meg innen lenézve.
Az egyetemmel szemben botlottunk bele a környező városképbe nem tökéletesen belesimuló Szent Feltámadás katedrálisba. Orosz ortodox eredetű épület, 1891-ben adták át és kevéssé meglepő módon a bizánci jegyek domináltak a tervezésekor, de láthatóan csempésztek bele egy kevés románt, sőr reneszánszt is az eklektika érdekében – igaz, bár Jézus római és bizánci hívei sok mindenben nem értenek egyet, közös jellemzőjük, hogy soha nem voltak vádolhatóak purista megközelítéssel, ha építészertől (vagy bármi másról) van szó. 🙂
De előtte még megint egy reklám kép csal a feszültség fokozás miatt. Szóval alább egy kép egy repedt sátortetős házól, ami sajnos nem tudom, mi a nem tudom, milyen irodaház árnyékában.
No ez kérem az akciónk helyszíne. Egy több oktatási intézménynek is helyt adó, a impozáns épület toronyház, vagy hivatalos nevén a városról elnevezett Sola City Academia
Az alábbi felirat szerint az 5. emeleten pont mindenféle dolog történik, de több emeletet foglal el pl. a szintén itt székelő Digital Holywood Egyetem is. Nekem úgy jött le, hogy alapvetően művészet oktatási intzémények.
Nosza! – gondoltuk. Mi sem lenne klasszabb móka, mint megpróbálni belógni. Én az elévülés miatt már őszintén bevallhatom, máskor is elkövettem hasonló kihágásokat budapesti közintézményekben. Az utolsó alkalommal pl. egy haverommal a SOTE egyik előadására lógtunk be, ami olyan gyors lefolyású kaland volt, mint egy közönséges felsőlégúti megbetegedés. Az érdekfeszítő medicina oktatás helyett ugyanis a köszönést követően azzal folytatta a professzor úr, hogy kérem vegyenek elő lapokat, a legutóbbi alkalommal megbeszélt zárthelyi dolgozattal kezdünk. Így bár kísértett néhány másodpercig egy ovis tréfa gondolata,hogy üljük végig és a végén valami infantilis üzenetet és/vagy rajzot adjunk be, végül inkább azzal lendülettel elhagytuk a hatalmas előadót.
Hasonlóan rövidre szabott lett sajnos ez a kaland is. Mondtam Vandának, hogy annyi a titok, hogy határozottan kell haladni,de olyan lendülettel, hogy inkább 75, mint 90 fokot zársz be a talajjal, amiből bármelyik kétkedő portásnak azonnal kivilágik, hogy isten ments feltartani azt, akinek ilyen fontos elintézni valója van, ráadásul ránézésre is nyilvánvaló, hogy tudja a célját. “Ha rádnéz, nézz vissza ne sunnyogj, és köszönj rá, de hangosan, mert te jogosan vagy itt!” Ennyivel felvértezve beromboltunk a talaj szint alatti bejáraton, sikeresen át a portán és el is értünk egy keresztfolyosóig, ahol továbbra is látványosan céltudatosan, de sajnos azonnal rossz irányba fordultunk. Előttünk egy srác nyitotta a csak kártyával működő üvegajtót – talán még előre is engedett, nem emlékszem pontosan – azonban a hosszú folyosónak csak a végén volt 2 ajtó, az is mindkettő lift. Az egyik nyitva volt, be is léptünk, találomra nyomtunk egy gombot, majd még néhányat, de mindhiába. Persze, kártya kell ehhez is – gondoltam. Ekkor utolért minket az udvarias hallgató (vagy tanár), aki belépett mellénk, odaérintette a kártyáját az olvasóhoz, majd megnyomta az 1-es (nyugatiul: földszint) gombot. Isteni szerencsénk volt megint. 🙂 Azzal lendülettel léptünk ki a liftből – ezúttal mintha viszonozni akarnánk, őt engedve előre a korábbihoz hasonló folyosón, mert sejthető volt, hogy kártya kell a kijutáshoz is. Az aulán pedig már teljes lazasággal sétáltunk keresztül a sikertelen próbálkozáson búslakodás helyett inkább arra koncentrálva, hogy mennyivel kínosabbra is fordulhatott volna a kaland, ha a kedves, de lusta jó ember nem csak 1. emeletet liftezik, hanem a fennmaradó kb. 30 valamelyikére indul.
De előtte még egy LMBTQ-spagetti homlokzat:
Nem sokkal ezután futottunk bele egy pláza előtt ebbe a kínálatba. DVD-k és CD rettenetes mennyiségben az 1950-es évek alkotásaitól max.1990-ig. Zeneileg Elvis Presley és Body Hollytól az alábbiakig, filmekben pedig a Casablancától, Marilyn Monroe főszereplésével készült alkotásokon át a Breakfast at Tiffany’s-ig.
Euróritmus legjobb ütései, alább phil collins valamelyik nyilvánvalóan szintén kiváló albumáig.
Queen, de gyanús, hogy itt tévedtem és ez valami, a fenti időintervallumon túli, Mercurytlan utózönge-turné.
