Na hát erre a kis csőrös türkizre pattantuk fel, ha jól emlékszem.






14 nap ízlelőbimbó és ganglion túlterhelés a Föld túloldalán
Na hát erre a kis csőrös türkizre pattantuk fel, ha jól emlékszem.






Lehet, hogy az együtt utazó néni és a bácsi többet értettek a feliratokból, mint én, de a “merre kell menni” kérdésben pont ugyanaddig jutottak mint én.

Nem emlékszem, miért fotóztam le a kukás bácsit. 🙁 Talán, hogy nekik is adó-vevője volt, ami nem kis szervettségre utal?

Peronőr-rohamosztagos


A mozgólépcső is olyan Shinkansent mintáz, amivel nemsoká’ utazunk.
Földrengéslámpa a szálláson bekapcsoló gomb nélkül. Egyszerűen nagyszerű mérnöki BRAVÚR. Amikor kirántja a megfélemlett lakó a foglalatból, megszűnik a keretből kiálló kis pöckök álltal képzett kontinuitás-hiány a két elem között és be vam kapcsólódva.



Olcsó és halak és rákok, TEGNERNYI választéka. (elnézést kérek)





Szép, párologtatós-szekrényben tárolt virágok is.

…következett be ezek után.
Miutan megvettük a reggelit holnapra, ezen az utcán találtunk egy kína éttermet.

Itt -ahogyan a képen látszik – minden olyan friss volt, hogy még a többi vendéget sem csomagolták ki a zacskókból – Gondolom valami Covid védelem.

A fehérlófia (füles!) poharas kóla megérkezte után én a képes menü alapjan zöldséges marhát, Vanda zöldséges tésztát rendelt.

Nem voltak pontosak a tippjeink (vagy a fotók). Vanda hosszú csíkokra vágott káposztát kapott, én vaddisznószív-szeleteket. Egyébként nem volt rossz. ..csak így már olcsó sem.




Ugyanaz, közelebbről.

Irodaház / pláza, előtte a karácsonyi kivilágítás.

~60 Ft a banán darabja. 🙂