Tag: Utazas

Útközben megéheztünk és mintha a jóisten (pontosabban helyi illetékesség tekintetében Buddha) teremtette volna oda, nyomban feltünt mellettünk egy Lawson. 

3 decis cola! Annnyira, de annyira ari picur flakon! Konkrétan Baba-Cola!

Itt nem zavartunksenkit arra az 5 perc uzsira.

Egyik kedvencünk. meleg, friss csirkefalatkák. Vanda szerint finomabb, mint a mekis nuggets – ami nagy szó, mert komoly rajongóról van szó. 4 féle ízben elérhető: Alap, csípős, BBQ-s, citromos(!). Ez talán a csípős.

 Ja! a dobozról jut eszembe! Azt még nem mondtam, hogy fogpiszkálót úgy adnak mindenhez, mint nedvestörlőt. Tényleg mindenhol, kb. mindenhez. Rendszerint az evőpálcikák papírjában van elrejtve egy. (És azon belül is nejlonban (még nem felejtettem el, csőben van a radikális-környezetvédő kirohanásom, stay tooned!)) Itt viszont a nuggetshez a doboz oldalába beszúrva. Egyébként az indokoltságra visszatérve, totál jogos. Ki szeretne boldog tudatlanságban egy fél farháttal a metszőfogai között mosolyogni az utcán?

Mivel olyan remekül hoztuk az ütemtervet, úgy döntöttünk, útba ejtünk egy egyébként B listás helyszínt is, a Toei Kyoto Studiot. Ez a 60-as években itt (is) működő stúdióból 75-ben kialakított emlékpark, ahol az itt készült legjelentősebb japán popkulturális produkcióknak állítanak emléket. Fergeteges lesz, készüljön ÖN is!

Előtte még 20 perces séta a legközelebbi villamosmegállóból rögtön egy ilyen ari kis mentőatóval és mentős (általános rendfenntartó?) macikkal a bejárat ablakában.

Vanda teljesen átszellemült zen állapotban válik eggyé az dísznövényzettel.

Mondom.

Utca a megfelelő irányban

H.O.P.P.Á. Tudtam! Az egész egy truman show, amiben itt felfeslett az álcaháló. Ilyen leroggyant házat eddig sehol nem láttunk a virtuális valóságban. Kiderült az igazság!

A villamos(!) állomáson szerencsétlenkedtünk egy kicsit, de megtaláltuk a járatunkat, ahogyan ezeket a nemtommilyen oszlopokat is. Gondoltuk, ha a helyiek ott fotózkodnak velük, akkor nehogymá’ mi ne fotózzuk!

Itt közelebbről. Szépek. Ha lett volna idő, utána nézek annak is, hogy mit lehet tudni róluk.

Retro villamos. Mondjuk picurt jobb állapotban mint az otthoni Ganzok.

Romantikus inemuri folyamatban, hiszen már legalább 15 másodperce felszálltak. (Táskákat ugye véletlenül felcserélték?)

Nem galamb:

Megint népviselős pár andalog. Felhívnám a figyelmet a legény fapapucsára!

Teljesen tipikus bármelyik magyar nyaraló-városKA.

Lehetséges részmegoldás arra, miért nem láttunk 3-nél több túlsúlyos japánt az elmúlt napok néhány ezres merítéséből. Népszerű kirándulóhelyi snack: pálcikás-uborka.

Pálcikás-uborka árus.

Több helyen megfigyelhető, talán már írtam is róla, hogy ilyen LAZÁN kirándulnak az iskolások. Lányok: szoknya, ing, nyakkendő, zakó; fiúk: ing, nyakkendő, teljes öltöny.

Riksák!

Hegyek és madárvilág.

Eszetlen sok turista.

Egy kis képregénysorozat is volt minden asztalra felragasztva a fagyizó-golyózóban.

Még talán ez itt az elején ok, hogy “Hello! Hallod? Várjál má’!”

Innentől teljes homály. Aki ideül, torii kapuk nélkül is huhogó szellemé tranzícionálódik rögvest?

Mindenki alaposan mossa meg evés előtt ODALENT is!

Alkohol spricni. Megvan!

Ha valaki tavasztól őszig nem áll fel a környező padokról, az ne csodálkozzon, ha azok beépülnek a hátába.

Maszk, oké. De vajon, ha betartja akkor a követmezmény miért mégis az…

…hogy csigacsápos ufóvá változik?

…de nem éreztünk kéztetést a tömegközelekedési raftingra.

A mosolyok jól jelzik, itt még nem tudhattuk, hogy miközben Vanda esetében a zöld teás fagyi volt szerencsétlen választás, addig nálam a nyársra szúrt, mézes trutyiban kisütött tésztagolyócska-sor vásárlás volt szimultán elkövetett jelentős ostobaság. Röviden: “drágán rosszat”-jeligére.