Tag: Utazas

Az osakai szuper indiai élményt szerettük volna megismételni ezért, amint kiszúrtunk egy indiai éttermet nyomban bementünk. Ez már nem kongott úgy az örességtől, de volt szabad asztal. Autentikusnak viszont autentikus volt. A harcos PC énem is nyaralni ment ezért azt mondom, hogy még a japán wc-kbe is sikerült is egy cseppnyi indiát becsempészni, az mosdó ajtókilincsének a híres “There, I fixed it!” blogra kívánkozó, KÖZEL hibátlan javításával, illetve úgy általában a tisztasággal. De akinek ez gondot okoz menjen haza! Minket viszont nem ebből a fából faragtak. 

Még mindig a mosdóban. Őt nem sikerült értelmeznem. Most utólag fordítóztam és a megfejtés a képaláírás alapján: Az édesburgonyák királya az égben száll című alkotással néztem farkasszemet. Mondanám, hogy MELLesleg más nemre utalna a kép, de ebből is látszik, hogy manapság már a hozzám hasonlóak ne foglaljanak állást ilyen ügyekben.

Mosdó után, evés előtt kézfertőtlenítő ALKOHAL. 🙂

Ez volt az első fogás. Sima tandoori csirke, de nem értettük, hogy miért nem kapjuk hozzá a szintén megrendelt naant is. A pincér pedig nem értette, hogy mit nem értünk, hogy ehhez a hagyma a köret. “oooké.” – ahogy a kisebbik lányom mondaná.

A második fogás. Csirke rákkal és még egy másik állattal töltve. Borjúra emlékeztem, de indiaiban ennek csekély esélyt adnék, ha csak nem valami renegát fúziós konyha – ez nem az volt. Végül megérkezett a naan is. Úgy összességében sajnos nem volt meg az az élmény mint Osakában, de totál rendben volt így is. 

Megjött végül a curry és a szerencsére újra a nem budapesten megszokott méretű naan is.

15 perc buszra várás után (a google azt mondta, hogy jön, de hazudott), nekivágtunk gyalog a szálloda felé vezető útnak, hogy útközben majd beugrunk vacsorázni valahová.

Mindeközben, sportpláza, főszerepben a bowlinggal (majdnem tekét írtam. :)).

Írtózatosan creepy télapó. De most jövök rá utólag, hogy ez a KFC előtt van vagyis igazából Colonel Sanders csak amolyan szegény ember Madam Tussaud múzeumából.

Szerintem ez is egy arcade plaza. Megvallom ezen a ponton már annyira telítődtünk a fényekkel, az élményekkel, a látnivalóval, ilyen robotpilóta módban bandukoltunk és kb. oda sem nézve, meg sem állva kattintgattuk a valamiért különleges helyeket. A probléma az volt, hogy Kyoto belvárosa is olyan, hogy minden második hely különleges (egy K-Európainak).

Karaoke bár. Ez is megérne egy külön posztot, olyan sok volt. 

Nem tudom ez milyen állat különbejárata, de lehet, hogy addig jó nekem.

Akkora Apple Store, mint egy felcsúti stadion. Talán Tokió üzleti negyedében láttunk csak még ennél is nagyobbat.

Különleges időmérő.

Egy belvárosi utca.

…amiben az előtetők alatt végig plexifelhők futnak, bennük pedig folyton változó színű fények. Úgy értem, hogy egyszerre változik a több száz felhőben az adott oldalon végig.

Csempeház.

Pachinko szalon. Itt lehet valódi pénzt nyerni 18 év felett.

Egy komplett ÉTEL PLÁZA. Nem merem elhinni, hogy minden emelete étterem és büfé, de japánban vagyunk. Ha valahol, itt simán megtörténhet.

Na ilyet is utoljára Barcelona központjában láttam, ahol szintén helyszűkével közdenek és a parkolóházakban le kell adni a slusszkulcsot, hogy a néhány alkalmazott tetriszezzen folyamatosan az autókkal, hogy abból minél több elférjen az adott parkolóban, cenitkre egymás lökhárítójától. Emlékszem, lazán a letekert oldalablakon másztak be néhányba.

Megint álltság. Egyszer csak ezt láttuk egy kirakatban este. KIS állatkereskedés.

Bemegy a delikvens és a pet shop boys közül valaki dedikált szervizként az ölébe ülteti a potenciális kisállatot, majd mutatja magyarázza, ahogy a képen látszik, hogy mit kell tudni a kis lényről – és gondolom, miért éri meg nagyon megvásárolni, de lehetőleg nyomban. Videó a következő posztbEn.

Buszról leszállva irány a Empire Palace Park bejárata felé, az égen meg látszólag nemrég húzott el egy dízel-teherrepülő.

Örvendük az ittlétnek, császár uram!

Nagy park. 

Nagyon.

Ebben az irányban is.

Ez pedig… Dobpregés! A 4,5 perce bezárt belső palota kert bejárat. Nagyon szép kis bejárat, amúgy! 🙂

Én ezt az a hercegnőt nem is kommentálnám, mert minek. 😀

Külvárosi utcarészlet. Tetszett. Nem tudom, miért. Valahogy jellemző.

Mondjuk ezért kicsit haragudtam. Éreztük mi végig, hogy itt azért igen kellemes a klíma novemberhez képest, de azért a spontán pálmafák a parkolóban rendkívüli szemtelenség.

Tömeges altatógáz-támadás. (pedig mennyivel jobb sztori lett volna, hogy elszégyelték magukat, mert látták, hogy fotózom őket.)

Nem pont ránk vannak méretezve az üléstávok.

Konkrétan lábujjhegyen feszülök.

Na itt had háborogjak egy kisközepeset. Lehet, hogy ez tök általános, sosem voltam hasonló helyen, de tök nagy lehúzásnak tűnt, hogy kifizettük a fejenként asszem 10 000 forintnak megfelelő beugrót, majd kiderült, hogy igazából minden további belépés az összes attrakcióhoz, mint pl. az alábbi Varázstrükk Múzeumba külön-külön újra belépőt kell venni. Nem néztem meg, nem tudom, mennyi. Lehet, hogy csak 1-2 ezer, de ne már. Akkor legyen a belépő kétszer ennyi, de legyen benne minden. 

A régi stúdió bejárata

Ha 13 évesen nem hagyta volna abba a transzformer-rajongást, most biztosan tudnám, mi ennek a neve, de így csak szarvasrobot marad.

Nindzsa-attrakció, nyilván számos nindzsával és dobócsillaggal. Ha nem lett volna sor sem gondolom, hogy nagyon rámegyünk a témára. 🙂

Fogasjószág. 🙂 Távolról percekig meg voltunk róla győződve, hogy egy animatronic. De nem. Élő. Gondolom ezért kell mellé a felügyelő szamurájnéni.

Többnyire a 6-9 éves korosztályból kerültek ki az igazán lelkes látogatók, de volt néhány cosplayes tinédzser is, akik halálosan komolyan suhogtaták a katanát, miközben a barátaik fotózták őket.

Horrorbaba attrakció. Ezen komolyan gondolkodtunk, de amikor egy csapat 16 év körüli srác ROHANT ki lélekszakadva, lihegve, kínjukban röhögve, de láthatóan 9milliós pulzussal, instant a kockázatos korosztályba soroltam magunkat Vandával. Őt ugyebár a 12 életéve miatt, jómagamat pedig mert a 45 évem és túlsúlyom tudatában inkább 60-ont túlra próbálnám kitolni az első infarktusomat. 

Vanda az Edo korszakban.

Rögtön egy bejelentéssel kezdeném. Nem véletlenül volt ez a stúdió park B listás. Őszintén szólva meglehetősen távol állnak tőlem ezek a Disney, Universal (ilyen lett volna Osakában), meg hasonló theme parkok. Komputeres gyerek vagyok, meg gyerekkoromban imádtam is a marvel és mindenféle képregényeket, de én az a fajta kocka vagyok, aki ezt kinőtte még akkor a gyerekkor végén és áttértem a regényekre. Mangáért és animéért amiért a hozzám hasonló kockák japánba jönnek soha nem is rajongtam. Az utóbbiból megnéztem a müvvelcségileg kötelező köröket mint a Ghost in the shell, illetve a Chirio szellemországbant, de tényleg csak a filmtörténeti jelentőségük miatt.

Volt viszont időnk, a helyszín útba esett és igazából amiatt gondoltam érdekesnek, mert nem csak az őrült 70-es évek scifi, godzilla sztorikra lehetett itt készülni, hanem állítólag van az Edo korszakot (17-19. sz) élethűen idéző néhány utca és ház is, amelyek díszletül szolgáltak egy-egy sorozatnak.

Ehhez képest borsos belépű után ez fogadott:

:DDDD

Meg ez. 🙂

Jó, nem gond, robothangyaemberek ide vagy oda, lehet itt még jóság! Jobbra fordultunk egy kiállítóterembe:

“Ok, ez nem az. Menjünk balra!”

“Semmi gond. Van emelet is. Nyomás fel a lépcsőn!”

“Hát ööö…  Mondjuk ezek legalább már Edo korszak-beli szamurájoknak tűnnek.”

Aztán, ahogy a stábfotókon látszik, futóhomokra épült az elméletem, hogy egy  17. században játszódó történelmi és a motors-űrharcosos sorik halmazának ne lehetne metszete.

Már emeletesEBB házak.

Csinos, decens frizurára vágott bambusz-ültetvény és muskátlik(?).