Vanda tévéje. van hozzá távirányító is, ami mindent irányít. Annyira mindent, hogy amikor éjszakai zónába értünk és rászántam magam a vámpapírok kitöltésére, ehhez pedig szükségem volt a fényre, az előttünk ülőket kellett megkérdeznem, hogyan kell bekapcsolni. Hiába nyomkodtam ugyanis mindent fent a lámpa mellett, nem jöttem rá. A segítséggel viszont kiderült, hogy azt is a távircsi vezérli.
Tag: tokió
-
Onboard
Hát ez valami hiper-szuper! Volt egy kis csúszás, talán 15 perc – ott aggódtam is hangyányit, hogy nem műszaki probléma-e, amit aztán vagy sikerül jól megoldani rohanásban presszió alatt a szerelőknek, vagy majd újra előjön menet közben és reméljük, sikerül kitalálunk valamit. (A stewardal fecsegve az derült ki, hogy megint valamelyik utas volt a hibás, akinek a csomagjaival akadt gond az utolsó percben.)
Szóval tényleg hipi-szupi. Kifejezetten nagy szögben hátradönthető, kifejezetten széles ülések. Kihajtható TÉVÉ, USB töltő-csati, hálózati csati, minden IS.
Nem vagyunk business class, de már majdnem! 🙂 Mi is el vagyunk választva függönnyel a NÉPtől és – ez is utólag derült ki – hamarabb, többször és más ételeket kapunk. Italt snacket bármikor kérhetünk sőt, pezsgővel köszöntöttek (köszöntem, nem).
Szuper jó fej volt a légikísérő legény, különösen Vandára mosolygott sokat és beszélt hozzá gyakran, de nem aggódtam semmilyen tisztességtelen szándék miatt, mert divatosan, rendkívül vékonyra szedett szemöldöke volt és picit talán mesterkélten, de “félreérthetetlenül” – mondhatjuk flambojáns megjelenése és – magas hangja. 🙂 De tényleg nagyon CUKI volt mindenki mással is. 😉
“Fogyasztok, egyszerűen jól érzem magam.” – Bëlga
Menü:
