Tele hassal nem élveztük a visszagyaloglást, főleg a felüljárón felfelé. Megembereltük magunkat mégis, mert folyton mondom Vandának: ha ilyen pudingok maradunk és nem kerülünk pár nap alatt formába, a fele látnivalóról lemaradunk japániában.
Tag: 10.28.
-
LoST of benefits
“Otthon” ügyesen beraktuk a minibárba a maradék ¾ adag csirkés padthatit (a káposzta miatt úgy becsomagolva, ha cézium lett volna benne, akkor is nyugodtan alszom), hogy majd holnap én azt reggelizem – amiből sajnos nem lett semmi. De erről majd később.
-
Korrekció a tervekben
Fél1-ig voltunk ébren, mert Vanda tökre belendült a naplóírásba, én pedig 72 órás tokió metró bérletet vettem online, majd meg akartam venni a Narita (a reptér neve) expresszre (a vonat neve) is a jegyet, ami bevisz majd a Tokyo Stationre.
De nem vettem meg. Rájöttem közben ugyanis, hogy bár átszállással és körülményesen, de fejenként 1000 yennel olcsóbban (x3=HUF), ráadásul gyorsabban jutunk a szálláshelyre, ha mégis inkább egy másik vonattal, a Skylinerrel megyünk (és ami még a spórolásnál is fontosabb: ráadásul 160-nal teper! :)).
Ez viszont borította a terveket és az előre felírt útvonalat is. Nézegettem, hogy egy amerikai oldalon olcsóbb-e vagy a japán üzemeltető társaságnál (Keisei). Végül két dolog derült ki. Az egyik, hogy ugyan annyi mindkét oldalon ezért a japánoknál vettem. A másik, ha náluk veszem a 72 órás bérletet is, akkor mégsokkaltaolcsóbb lett VOLNA. Ön ne kövesse el ezt a hibát, vegye mindkettőt egy helyen! 🙂