-
Sorbanállás-fetisiszták
Bármennyit repültem eddig, sosem unok meg csodálkozni azon sem, hogy landolás után a többség felugrik, kipakolja a tárolóból a bőröndöt, felöltözik és görnyedve (belső üléseknél kis sem tud egyenesedni ugyebár), egymáshoz préselődve várják ki az akár negyedórát, mire el lehet kezdeni leszállni, hogy aztán azon keveseket, akik addig nyugodtan ültek úgyis az ülésük sorrendje szerint
-
-
Gyorsítósáv a levegőben is
Az út olyan rövid volt, hogy nem is emlékszem hasonlóra. Pedig szerintem a Budapest-Bécs rövidebb, ilyen ugyanakkor mégsem rémlik, hogy érzésre amint elértük az utazómagasságot, elkezdtünk ereszkedni. Nem hittem el. Mondtam Vandának, hogy ez vagy a világ leghosszabb ereszkedése lesz, vagy korábban érünk oda. Az utóbbi történt.
-
Végre gépen, végre indulNÁNK
A gépen késő utasokra kellet várnunk, akik végül be is estek hatalmas röhögések közepette. Egy magyar – ránézésre szurkoló – csapat 5-6 intenzíven tetovált, már nem szomjas legénnyel, akik aztán 3-4 sorban összes-vissza szétszórt helyükről hatalmas röhögések közepette, a geci, faszom és a hallod szavak közé ritkán, de másokat is beszúrva kiabálták át egymásnak, hogy
-
Ott repül a csomagunk
Láthattuk a saját bőröndünket repülő nélkül repülni a levegőben a bepakolás során! Mások sem voltak szerencsésebbek. A kisebbek egész nagy íveket írtak le a berakodó bácsik jóvoltából.
-
Nagyon Fontos Emberek vagyunk
Villámgyorsan ment a boarding, mert megelőzhettük a teljes sort (csak ketten! :O ) a priority FELjogosításunk miatt (insert napszemüveges smiley [ami persze emoji, csak öreg vagyok]). Vanda kicsit aggódott, hogy “de Apa, haragudni fognak ránk” – mármint a sorban állók. 🙂
-
SmartWater
2 éve repültünk utoljára, de még mindig kint van és számomra továbbra is megunhatatlan, hatalmas óriáplakátos SmartWater hirdetés, ami nem árul amúgy zsákbamacskát. Az, ami: Okos víz. Értsen ez alatt bárki bármit. 🙂 Nincs ennél tökéletesebb példázata annak, hová fejlődött a marketing a 21. századra. Ha most írnám a marketingpszichológia szakdogám, ma már inkább ezt
-
Mérsékelten érdekes tények rovatunkból
A soha ki nem haló, kerregő mátrix nyomtatók egy elhagyatott beszállókapunál.
-
Fast track és a többiek
A beszállás simán ment. Tök menő, hogy BUD Airporton most már nem kell kivenni a lapotpot, töltőket a kabinbőröndből (“egyedüliként a régióban, az önök kényelméért!”)
-
It’s a siM!
Elképesztő szerencsével indult az… indulás. Előrelátóan – de mégsem elégé – közel egyhónappal előre megrendeltem a japán adatkártyákat, amiket a megérkezés után használunk majd, mert Japán híres arról, hogy korlátozottan van ingyenes wifi. Az átlagos hotelekben, ha elérhető, nagyon lassú, egyes források szerint esetenként meghatározott ideig elérhető csak (10-20-30 perc) aztán ledob és újra kell
