Még a lépcső is shiba kutyás! Dia látta a képet élőben és mondta, hogy hagyjam ott a gyermeket egy hétre. Vanda azt mondta, ő nem gördítene akadályt a kezdeményezés útjába. Megint olyan szerencsénk volt egyébiránt, mert 8-as csopotrokban engedtek minket kutyázni és olyan kitüntett figyelmet kaptunk, hogy egyedül vanda ölébe került pléd és sikerült rávennie

Tovább olvasom

és bebocsátást nyerünk a shiba inu rajongók menyországába. Addig is további képekkel szórakoztatjuk Önöket és minket. Művészileg alátámasztott (bármily színpompás letlégyen is, végül minden szépség elenyész és az élet csatornájában végzi – Cs. Coelho Gábor) fotómontázs utánnyomat: 40 000 EUR: Ikonikus reklám a helyszínről: Perszonális turist guide gondolom sokért. Na ezek a tök izgi részek!

Tovább olvasom

Még mindig ugyanott: ~ 2400 forintért 30 percig, egy órán át kedvezményesen kb. 3600-ért  lehet kifogni  – gondolom ezen a héten kb 100-adjára, már szétszaggatott szájjal – szegény, ostoba halakat. De legalább kötelező visszadobni őket. ..ebbe a természetes betonteknő közegükbe.

Tovább olvasom

Egy fistbump járt még nekem is, mert a farkasember állati jó üzleti ösztönnel szagolta ki a mecenatúra forrását, ahonnan a jövőben is érkezhet még egy-egy 100 yenes. 

Tovább olvasom

Továbbra is ugyanott, várjuk a bebocsátást egy szintén vanda által kiszúrt (én szemüveges vagyok!) kutya kávézóba. (most már azt is megtanultam, nem akármilyen, ha nem shibainu (ezt külön kell írni?), sőt MAME (azaz kicsi) shiba inu kávézóba.  (most külön írtam, szóval valamelyik jó lesz.) Haburger lánc talányos névvel. Gondolom nem arra utal, hogy ha szerencséd

Tovább olvasom

Nehéz elhinni, de utólag meg tudom magyarázni. Mert ki az a hülye, aki az osakai Dotonboriban egy indaia étterembe megy? Hát MI! 🙂 Ennek megfelelően az elképesztően alacsony árak, kiváló minőség és brutális adagok ellenére az japánban szokatlanul nagy, európai méretű, második emeleti étteremben (mondtam már, hogy mindig a földszint az első? asszem, igen.) hatan

Tovább olvasom

Ez is mind-mind az, többek között csokiba mártott fél banánnal ~900 forintért. Mondjuk ha azt nézzük egy Balatoni lángosos, fagyis mellett pironkodó ministránsfiúk lehetnének még ezzel az ajánlattal is. Nájlonszushik. Turist-trap area ide vagy oda, ha csak közepes minőség, akkor is a budapesti árak fele-2/3-a. sushi-menyország (a tulajnak) Az italautomaták után a mennyiség alapján ezüstérmes

Tovább olvasom

A Dotonbori csatorna, ami egyben ennek az utcának és a városrésznek is a neve. Az egyike a top 3 must see attrakciónak a városban, ahogy a turisták és a rájuk vadászó csepürágó-kikáltók számából kiviláglik.

Tovább olvasom

Vanda szúrta ki egy mellékutcából nyíló mellékutcáBBa mutató reklamtáblát a süni kávézóba, ahol egy szégyentelenül magas összegért lehetett sünmalacokat szekírozni 30 percig. (Méltatlanul kihagyott ziccer az elnevezés, ami nálam siman Hairy Wood lett volna.)

Tovább olvasom

A régi városnegyedben is jártunk.  Így nézett ki a környék pár száz évvel ezelőtt. (furcsa lábuk nőtt az embereknek és akkor nem volt még orruk.)  Kettősség number Sok.  Tényleg nem értem, hogy egy, a környezetére ennyit adó, precíz népség hogy érzi magát okéban ezekkel a trehány pókhálókkal. Oké, hogy egész majd’ egész ázsiában ez van,

Tovább olvasom