-
-
Sorbanállás-fetisiszták
Bármennyit repültem eddig, sosem unok meg csodálkozni azon sem, hogy landolás után a többség felugrik, kipakolja a tárolóból a bőröndöt, felöltözik és görnyedve (belső üléseknél kis sem tud egyenesedni ugyebár), egymáshoz préselődve várják ki az akár negyedórát, mire el lehet kezdeni leszállni, hogy aztán azon keveseket, akik addig nyugodtan ültek úgyis az ülésük sorrendje szerint
-
Warszawa
Jelentem a varsói repcsitér teljesen rendben van. A mosdók tiszták voltak, minden van, ami kell. Hívtam a hotelt, hogy kérünk fuvart hozzájuk, az is simán ment. Mire megtaláltuk (egy rossz irányba útbaigazítás után) már ott is várt a kisbusz és 6-7 percen belül megérkeztünk a szállásra.
-
Airport Hotel
A recepciós mintha meg lett volna döbbenve, hogy csak 1 éjszakát maradunk. Airport hotel, könyörgöm! Így belegondolva lehet, akkor inkább annak szólt a csodálkozás, hogy sem vacsit, sem reggelit nem kértünk? A szoba szuper, Vanda imádja az illatát és 3-4-szer elmondja még aznap este. Nagyon ari! 🙂
-
Gasztrokalandok 1.
Rettenetesen éhesek voltunk. Futás le az étterembe, amiből [dobpergés…] KETTŐ is van! Juhúú! Internacionális és autentikus lengyel. Nyilván az utóbbira mentünk rá.Továbbra is tartott a szerencsés napom: Belefutottunk ugyanis az előtérben kirakott étlapba még mielőtt leültünk volna és nagyon kínosan ott jövünk rá, hogy “mégsem vagyunk éhesek”. Főételek: 100-110 ZLOTYI (szuper vicces szó! 😀
-
Lengyel szusi – bocs, de nem.
Útközben került látótérbe és szóba egy szusizó is, hozzávetőleg 1,4 másodpercre. Ezen a héten nem itt fogunk szusit enni még akkor sem, ha PROsushi.pl áll a cégéren.
-
Gasztrokalandok 2.
Végül inkább egy vietnámi büfébe mentünk. Mármint Hanoi-valami volt a neve. Persze benne volt, hogy ezt is kínaiak üzemeltetik mint általában Budapesten is a sok pho levesezőt. Kiderült azonban, hogy itt nem, mert amikor vietnámiUL köszöntem meg (újabb napszemcsis emoji – kár, hogy ezzel végére is értünk a “Vietnámi szavak, amelyeket ismerek” listának), megértette és
-
-
Árnyékszínház
Hazafelé tele hassal még egy kvázi kabuki előadást (klasszikus japán színház, amiből mint müvvelcségileg kötelező kört egyszer végignéztem egyet youtube-on, de ha újra át kellene élnem, én kérem vágyakozástól könnyes szemmel gondolnék bármelyik 4-5 órás Wagner operára). Jó, most így belegondolva nyilván inkább kínai árnyékszínház, de ott van az már egy sárga-tengernyire egymástól. Mutatom:
-
Fent és lent
Érdekes volt még – vagy mondhatni szokásos kelet-európai – az organikus külvárosfejlődés nálunk is ismerős példájába is belebotlani. A Cybernemtomilyenicseszkije utat (lásd alább) kersztbe átszelő csillogó, vadiSúj gyorsforgalmi mellett épült valóban nagyon cyber, hipermodern lakónegyed fúzióskonyhákkal, mindennel, illetve közvetlenül (de tényleg 20 méterre!) mellette meg ez:
