-
A végtelenbe és tovább!
Irány a város Keleti fele a top3 látványosság talán legfontosabbikához az Inari szentélyhez, pontosabban a hozzá vezető kapukhoz, amiről igazán híres. Ha így névről nincs is meg, szerintem képről mindenkinek ismerős lesz. Ezek a kapuk – japánul Torii-ik – állnak szinte minden szent hely előt. Az alattuk áthaladás a tranzíciót jelképezi a világiból a szellemi
-
Újabb kedves segítők!
Kyotóban – ahogy Kata barátja Oszakában előre figyelmeztetett – a tömegközlekedési fő járgánya a metró kényelmes egyszerűségétől messze álló busz. A külvárosban angoltalan táblákkal. A Google maps is gyakran mondott butaságokat, ezért a sokadik buszt vártuk kb. 20 perce, hogy amikor elment megállapítsuk, erre IS jó lett volna felszállnunk. Ekkor érkezett a kedves ausztrál (mármint
-
Babusz-ösvény befejező epizód A bal oldalon megfigyelhető, hogy japán annyira gazdag ország, hogy pezsgős üvegek sarjadnak a fák törzsén. Kishercegnőkre és ormótlan méretű öveggolyókra figyelmeztető tábla. Ha valaki emiatt nem szeretné végiggyalogolni a teljes ösvényt, neki itt a kedves kertészek kiállították a teljes bambusztörzs-színspektrumot egy helyen. BAmbuszlevél BÁlák! Itt még elég egyértelműen nem porszívóztak. MAN-DA-RIN
-
Meglepetés-grund Egy kanyar után egyszer csak feltűnt ez a játszótér a beépített kilátással. Gyermekem és a kilátás. Bambuszerdőbe bambuszmosdó dukál. BAmbuszmosdó mellett BEton lábmosó a BEkoszolódott kis BEtyároknak. Ez most kivételesen nem a WC, hanem a vészjelző-konfiguráció miatt. Van derékmagasságban egy az atomrakéta-indító, felhajtható burkolat alatt nyomógomb-formátumban, és plusz egy, ha már úgy kiütötte az
-
Megérkeztünk, ösvényezünk Ennyien voltak. Imádtuk. Egy mini csigusz megpihent az igyekvés közben felfelé. Bazi magasak ezek a bambuszok, szóval megértem őtET. Ez a bejárat eleje, itt kicsit aggódtunk, hogy ilyen csúnya drótkerítés lesz-e végig. Ez középen egy sírdomb, ami sokszáz négyzetméterre terjed ki a föld alatt és éppen ásatássák. Nem látszik sajnos, de a kerítés
-
Mindig a sárga úton..
Ez csak úgy szép volt. Ez meg nem, de érdekes: Japánban olyan rend van, hogy az erdők összes fája be van számozva. 🙂
-
Ez még nem az ösvény, de már a bambuszerdő, ahol belógtunk kicsit valami építkezési vagy tereprendezés-előkészítési helyszínre és megfogdostuk a fákat nagyon. 🙂 Én egy bottal percekig küzdöttem egy korábban általam korábban soha nem látott, két tenyérnyi, barnás-lila termés vizsgálatával. Sokadik próbálkozásra kiemeltem az avarból két bottal, majd kerestem még “eszközt” és preparálni kezdtem, hogy
-
Feltankolva, tovább take-no-michibe
Leszálltunk a buszmegállóban és innentől gyalog tovább 20 perc. Kiadó konténer-raktárak. Emelkedőn felfelé Kis folyócska. Kezdődik egy családiházas övezet ilyen aranyos kis állatkákkal. Ez sem egy tipikus belvárosi lakóház. Csúnya beton, szép növények.
-
Bento box Így hivatalos névvel illetve még nem esett szó erről. Így hívják a kész, elvihető (”take out”, nem “take away” :O) ebédeket. Valahol már amerikai oldalakon is összefutottam velük ilyen néven – ott is átvették. Bento boxnak hívják – néhány helyen – az USÁ-ban az (üres) uzsonnásdobozokat a webshopokban. Szóval egy igazán külvárosi árakon
-
Kyoto-Alsórákos
Kyoto top3 látványosságának egyike az Arashiyama nevű bambuszerdő a városközponttól Észak-Nyugatra. Ezért megyünk mi bambuszerdőt nézni Dél-Nyugatra. Ahogy egy Reddit csoportban írták a Teredocho városrészben (korábban önálló falu) fekvő Take-no-michi bambusz-útvonal nem csak sokkal nagyobb és szebb mint az Arashiyama, de turisták is alig látogatják. Amikor a központi kiotói állomásról kb. 40 perc helyi(!) vonatozás