Elindultunk vissza az állomshoz, felvenni a csomagokat és a reptérre, de előtt még beugrottunk a teaboltba, ahol Zsolt barátomnak szereztünk, mint kiderült rizs teát, mert ő tudja értékelni. Valami hihetetlenül kedves volt mindenki, megkóstoltattak velünk pl. egy olyan teát tradícionális kis csészében amibe, ha egy cseppel több kerül belehalok, ha meg kell innom, olyan embert próbáló volt elfogyasztani azt a negyed decit. Tényleg horrorisztikusan rossz volt. 😀 Mondtam, hogy nagyon érdekes, de akkor mutassanak meg mindent, ami NEM EZ.
Az egyik eladó szuperül beszélt angolul, de attól tartok azért, mert a kora alapján kb még simán az amerikai megszállás alatt tanulhatott meg kénytelen-kelletlen. Egyébiránt tipikus japán munkavállaló, fiatal tanoncként kezdte ugyanitt.
Ő pedig a cég tulajdonosa, gondolom a valamelyik szülőtől vette át bizniszt.
Leave a Reply