Jobbra a Skyliner, balra Vanda integet másik kezével a csurig szuvenírrel (de tényleg!) töltött bőröndön.
Itt már suhanunk a repülőtér felé, felül pedig megint látjuk egy éjjellátó kamcsin, amit a masiniszta. Azt nem láttuk csak, hogy megint 5 perccel korábban szálltunk fel egy vonatra, ami így nem az a vonat volt, amire a jegyünk szólt, de legalább jó irányba mentünk. 🙂
Végül a következő állomáson kiszállva, 5 percet várva, majd egy tök ugyanilyen Skylinerre felszállás eljutottunk Naritára. Este fél 9 és beszállókapuknál egy kihalt gördeszkás-paradicsomra leltünk. Mivel deszkáknak híján voltunk így csak a gurulós bőröndökkel versenyeztünk, hogy ki tudja messzebre lendíteni. 🙂
A terem végén volt a LOT kapu én pedig kellően fáradt voltam már ahhoz, hogy a kedves japán lánykát megbüntessem egy apuka-viccel, miszerint látom, hogy a csomagjaink is priority cimkét kaptak és, hogy ez azt jelenti-e, hogy ők akkor fűtött raktérben, szélesebb polcokon és többszöri étkezést kapnak.
Leave a Reply