Ahogy az idefelé úton mondta a légikísérő, visszafelé valóban könnyebben kibírható volt az út és alvás is ment, igaz nem úgy, ahogy terveztük.
Ettünk megint nagyokat
Aludni viszont szélesebb és jobban hátradönthető ülések ide vagy oda, nem igazán volt kényelmes. Kitartott azonban a szerencsénk, mert egyszer csak észrevettem, hogy pár prémium szekciós utas kezd eltünedezni. Rövidúton kinyomoztam, hogy a kis szemfülesek észrevették, a turista osztályon üléseinek 2/3-a üres és szépen bekuckózták magukat a prémium plédjeikkel és párnáikkal a 3 egymás mellett lévő üres ülésekre, amelykből a kafákat felhajtva szipi-szupi kis ágyakat varázsoltak. No, hát mi sem voltunk restek követni őket és innentől már tényleg szuperül aludtunk az út nagy részén.
Aztán a varsói terminálban, hogy kipihenjük a nem is első sorban a 8 órás időeltolódás, mint sokkal inkább a 21 fokkal alacsonyabb nappali hőmérséklet által okozott sokkot.
Leave a Reply