Gasztrokalandok  2.

Végül inkább egy vietnámi büfébe mentünk. Mármint Hanoi-valami volt a neve. Persze benne volt, hogy ezt is kínaiak üzemeltetik mint általában Budapesten is a sok pho levesezőt.

Kiderült azonban, hogy itt nem, mert amikor vietnámiUL köszöntem meg (újabb napszemcsis emoji – kár, hogy ezzel végére is értünk a “Vietnámi szavak, amelyeket ismerek” listának), megértette és örült. 🙂

Elképesztő adag pad thait ettünk igazán olcsón, de két dolgot még mindenképp ide kell szúrnom a történethez. 

1. Mint minden, az adott országban nem megszokott ízekkel operáló étterem – amennyiben nem csak az önzetlen, autentikus konyhakultura-terjesztés a cél -, egészen földhözragadt gazdasági okokból, többé-kevésbé idomulni kényszerül a helyi konyhákhoz. Ki találja ki, miben manifesztálódhat a lengyel konyha influenCIÁJA a vietnámival fuzionálva – hogy elegendő gasztroblog modorossággal fogalmazzak?

Természetesen KÁPOSZTÁVAL. 😀 Minden tányér mellé járt egy adag káposzta, ami nem szlávként persze totál értelmezhetetlen volt. Ilyen erővel simán lehetne München környékén egy kevés bajorkolbász-karikával meghinteni a szecsuáni marhát. A pad thai teljesen szupi volt amúgy. Mármint külön-külön mindkettő. 🙂

2. A másik, ami első blikkre a kínai tulajdonos elméletemet erősítette, hogy olyan – és innetől kora ‘90-es évek beli escseri piacos, öreg, régiségkereskedő cigány hangon: – Codálatosz fálifestményt láttunk, hogy kérem a mikelándzseló maga is sírva könyörgött volna a vázlatér’ és ha megkaphassa ma ez lenne a sziktuszi-kápolna mennyezetén középütt, nem á Teremtés. 

De tényleg ezt látni kell élőben. Sokat járunk drágább-olcsóbb kínai éttermekbe, de ez mindent visz. Minden részlete fantasztikus és csak ha nagyon sarokba szorítanának tudnék kiemelni néhányat a teljesség igénye nélkül. Felhívnám a figyelmet pl. a nem minimálisan tájidegen őzikékre, a túlméretes vízesésugró lovakra, a holland tulipánok és dél-kelet ázsiai háttér keresztezésére, meg úgy általában a fotómontázs-clipart-festmény vegyestechnikára. A mágikusrealizmus első sorban irodalmi műfajként közismert, de csak mert ez a mestermű érdemtelenül szűk rétegekhez jutott el – mindeddig! Aki Varsóban jár és teheti, látogassa meg! Érdemes. 🙂