A borravaló minek van?

Reggel rohanás az én hibámból. De szó szerint: szaladtunk a hotel folyosón végig a lifthez, majd a recepcióhoz kijelentkezni. Szerencse, hogy előre kifizettem tegnap, ha ilyen be FUTNÁNK. 

Az történt ugyanis, hogy úgy megörültem, hogy van vasaló és vaslódeszka(!) a szobában, hogy mindent, ami elém került kivasaltam-  ahogy ez otthon is mániám. (Csak érzékeltetésként, aki nem ismerné az őrületnek ezt a fokát: farmereket simán vasalom. Nem tudom, biztosan valami gyerekkori trauma. Gondolom egy terapeuta pár év után jópénzért megmondaná.)

A lényeg, hogy sikerült elérni a félóránként(!) induló hotel-ariport buszt. Ja, és még ott is izgi volt, hogy lesz-e helyünk, mert nagyon úgy tűnt, tele van. Viszont a buszsofőr jó fej volt és átkonfigurálta az utasokat, így szorongva, de befértünk. 

Ezért aztán nem is adtam neki borravalót a rohanás miatt megfeledkezve róla. A minap beszéltük, hogy milyen IZÉ már ez az egész borravaló dolog. Imádni fogom ezt is japánban, hogy ilyen nem létezik. Mondja meg, hogy mennyi és kifizetem, de ne kelljen már találgatnom, hogy kinek mennyi szokás és hogy most vajon Olcsó János voltam, vagy balek.