Megint egy kicsit időhurokban, mert ezek a képek még a felszállás előtt készültek. Szóval: a boldog tudatlanság állapota.
..desajnos: 😀
Egyébként sokkal kevesebbet és kevésbé zavaróan sírt, mint a jobb oldalamon ülő lengyel fickó, aki ugyan egyáltalán nem sírt, viszont nyitott szájjal üvöltve horkolt kb. a legsikeresebb (szintidő ~15 perc) alvás-próbálkozásom közben.
A többi próbálkozásról később. Előljáróban mindössze annyi, hogy minden alkalommal diszvalifikálódtam a méréshatár alatti eredménnyeimmel. :/
Leave a Reply