Na hát ez is hatalmas móka volt! 🙂 Az ilyen kevésbé frekventált helyeken, mint ez a félreeső kis kifőzde – már újra Naganoban -, kevéssé lehetnek megszokottak a gülüszemű, nagyorrú nyugatiak. Az automata, ahol (természetesen) rendelni kellett, meg pénzt bedobni és a jegyet átadni az egy lépésre álló, a büfé teljes személyzetét adó 2 kifőzdés néninek a alábbi két ételt sorsolta ki nekünk.
Az ételek teljesen rendben is lettek volna, de a két néni miután elkészítette nekünk és átadta, az ott töltött időnk 90%-ban 1,5 méterre állt velünk szemben és a legkisebb erőfeszítést sem téve arra, hogy ebbéli tevkenységét leplezze, mereven nézte és félreérthetetlenül azt kommentálta japánul, ahogy szerencsétlenkedünk a pálcikával és küzdűnk az érzésre 60-80 fokos lével. De legalább a maradék 10%-ban néha egymásra nézve, felváltva háborogtak és röhögtek rajtunk. 🙂
Nem volt egyébként bántó a dolog, érezhetően inkább amolyan “szerencsétlen hülyék, hova keveredtek”, meg “minek jön ide, aki nem itt él, hát látod Margitkám, hogy megjárja mind?” jött le ebből.
Leave a Reply