No hát ettől sokat vártam és nem volt rossz, de nem erre számítottam. Mindenhol arról volt szó, hogy hú, ez a nagyon autentikus halpiac, ide járnak a helyiek, innen vásárolnak a séfek az éttermükbe, satöbbi.
Az én érzésem az, hogy ez a helyi budapesti nagycsarnok. Egy turistaszédítő makett-helyszín. Szerintem 95%-ban turisták voltak és a rájuk szakosodott – mint később kiderült simán 2-szeresen túlárazott – büfék finom, de a kevésbé frekventált helyekhez képest semmivel nem frissebb ételei, amelyeket ez utóbbiakkal ellentétben intenzív halbűzben lehetett elfogyasztani.
Itt még simán elhittem, hogy tényleg egy helyieknek szóló piac, hiszen csak néhány vásárló lézeng.
Aztán amikor befordultunk ezen (vagy később bármelyik sarkon) már ez a látvány fogadott:
Jújj, mutatom, hogy ez nagyon ennÁm! Japán pókrák lábak:
Jégcsapretek, meg… a többi.
Elhunyt tintahalak szépre csomagolva.
Sokféle csiga, kacsló, jobbra (fent) füstölt makréla (valójában fogalmam sincs milyen hal, de a makrélát pl. szokták füstölni, ez rémlik)
Egy kijárat:
Aztánn ugyanez még egyszer. (Nem tudom, miért. Ennyire nem volt érdekes.)
Szemes és hüvelyes árus (nem, nem fogom elsütni a poént, hogy az árus mégsem az.)
Még az undi dolgok is szépre vannak csomagolva. Érdemes megnézni, hogy úgy alapvetően minden részletre oda van figyelve: Milyen egyszerű lenne simán a króm vag fehér műanyag hűtő belsejébe bevágni a halakat, de ugye hogy mennyivel izlésesebben mutat még a nyálkás undormány is egy fehér, fekete vagy barna színű műanyag tálcán, ha egy zöld rácsozat van alatta?
Leave a Reply