Ezek meg már a teaház múzeumban (még mindig a japánkerten belül) készült lesifotók, mert fotózni tilos.

Az megvan, hogy az őrült teakultúra része az is, hogy annál értékesebb egy edény, minél többször javították szakavatott kezek egy-egy törés után?



Egyszer használatos papucs, papír felsőrésszel. Csak ebben lehetett bemenni a múzeumba. Ugyanakkor mindegyik nejlonba. Erről a sokadik kettősségről fogok még írni egy kirohanást. Tényleg nagyon durva. Egyszerre természetimádók és -károsítók. (Ha rosszindulatú lennék, nekem az lenne a summa, hogy minden az embernek van alárendelve és a természetközpontúság sem a temrészet tisztelete miatt van, hanem mert eredeti állapotában szép az embernek.)

Ez a múzeum tornácáról egy kép. Kiváló idő, nagyon szép látvány, madácsicsergés.

Leave a Reply