Megérkeztünk, ösvényezünk

Ennyien voltak. Imádtuk. 

Egy mini csigusz megpihent az igyekvés közben felfelé. Bazi magasak ezek a bambuszok, szóval megértem őtET.

Ez a bejárat eleje, itt kicsit aggódtunk, hogy ilyen csúnya drótkerítés lesz-e végig.

Ez középen egy sírdomb, ami sokszáz négyzetméterre terjed ki a föld alatt és éppen ásatássák. Nem látszik sajnos, de a kerítés pontosan olyan ívű, dombot formázó alak ezen a szakaszon, mint a sírdomb.

Ez ott a helyszínen kapott ihlettől vezérelve készítettem. Digitáls-vegyestechnika, 18 000 Eur.

Még egy kis piros, de már természet által előállítva – a zöld 9 zilliárd árnyalata közepette.

Ez még a bejáratnál tettetett vidámsággal, belül felzokogva a drótkerítések miatt.

Relaxált állapotban a drótkerítéstelen zen környezetben.

Térkép egy elmaradhatatlan fogyi figurával. Itt látszik, hogy minden szakasz más-más stílusú – természetesen bambusz – kerítésfonattal keretezett. Szám szerint 7-féle, mindegyik saját névvel és az inpiráció leírásával, úgy mint Takehogaki, Raikojigaki, Kaidogaki, Kaguyagaki, Mozumegaki, Teroadogaki (a sírdombos!),  Kofungaki. Nagyon kevés nyelvész diplomával a polcon is megállapíthatjuk, hogy a gaki japánul komoly valószínűséggel kerítést jelent.

Újra fotóművész vagyok. A csonkolt elszáradt törzset egy RAVASZ beállítással a másik elé helyezve egyfajta röntgenképet imitál a KIVÁGÁS. Az egyszerű mondanivaló miatt kedvezményesen: 9 000 Eur.

Sok fa.

Na ez is eltévedt az időben sajnos. Még odafelé – nyilvánvalóan hasonlóan a kerítésgyártó kisaparoshoz – IGYEKEZTÜNKBEN készült. 

Kerítéstípus-kavalkád és meghibásodott bambuszok.

Ide raknám még a végére a ‘90-es évek egyik neves, japán left-field pop (ha valakinek nem lenne meg: house-dub-raggie fúziós villanyzene), Dream Doplhin nevű csapatának számát, amit a címazonosság alapján feltételezhetünk, hogy az ösvény inspirált: