Az állomásról kilépve szinte azonnal a bejárat a legnagyobb kapuval.
Must have selfie helyszín.
Nélkülünk (már nem is olyan jó):
Velünk viszont menő. Japánban, különösen a spirituális és hagyományörző központjában Kiotóban jellemző, hogy az emberek hétvégén kikapcsolódásként hagyományos ruházatban sétálgatnak. Láttunk olyan 20-on éves párt másnap, akik egy népszerű park felé utaztak velünk buszon, ott korzóztak kicsit a népviseletben, majd jöttek vissza véletlenül éppen ugyanazon a villamoson, amelyen mi. A selyem kimonó egyébként biztosan nagyon kényelmes (a férfiak által viselt verziójának nem tudom, mi a neve), de a hozzá tartozó magas fapapucsokkal kapcsolatban komoly kétségeim vannak.
Térpék. Látszik a szentély mögött kígyózó kapusor.
Itt a szentély. Mellette volt teaszertartás is, elképesztő koreográfiával, óriási dobbal, kimonós “táncoló” lányokkal, de el kellett jönnünk 5 perc után, mert Vanda nem bírta visszafogni a nevetés a mozdulatok miatt és nagy volt a csend. 🙂
Ez a bal szélen látható szent róka közelebbről.
Rituális tisztálkodó hely.
A kapusorhoz vezető sokadik lépcsősor rajta robotpókkal.
Kezdődik a kapusor
Folytatódik a kapusor egy alacsonyabb, sűrűbb szakasszal és velünk. A bejárat felől minden oszlop üres, visszafelé nézve viszont a feliratok az adott kapu “szponzorának” (jellemzően egy család) neve. Ők fizettek az elkészítésért, felállításért. (Volt üres kapuhely, ha valakit érdekel!)
Egy pihenő rész Vandával és egy nanokapuval.
Ugyanott egy Ent.
Leave a Reply