Az osakai szuper indiai élményt szerettük volna megismételni ezért, amint kiszúrtunk egy indiai éttermet nyomban bementünk. Ez már nem kongott úgy az örességtől, de volt szabad asztal. Autentikusnak viszont autentikus volt. A harcos PC énem is nyaralni ment ezért azt mondom, hogy még a japán wc-kbe is sikerült is egy cseppnyi indiát becsempészni, az mosdó ajtókilincsének a híres “There, I fixed it!” blogra kívánkozó, KÖZEL hibátlan javításával, illetve úgy általában a tisztasággal. De akinek ez gondot okoz menjen haza! Minket viszont nem ebből a fából faragtak.

Még mindig a mosdóban. Őt nem sikerült értelmeznem. Most utólag fordítóztam és a megfejtés a képaláírás alapján: Az édesburgonyák királya az égben száll című alkotással néztem farkasszemet. Mondanám, hogy MELLesleg más nemre utalna a kép, de ebből is látszik, hogy manapság már a hozzám hasonlóak ne foglaljanak állást ilyen ügyekben.

Mosdó után, evés előtt kézfertőtlenítő ALKOHAL. 🙂

Ez volt az első fogás. Sima tandoori csirke, de nem értettük, hogy miért nem kapjuk hozzá a szintén megrendelt naant is. A pincér pedig nem értette, hogy mit nem értünk, hogy ehhez a hagyma a köret. “oooké.” – ahogy a kisebbik lányom mondaná.

A második fogás. Csirke rákkal és még egy másik állattal töltve. Borjúra emlékeztem, de indiaiban ennek csekély esélyt adnék, ha csak nem valami renegát fúziós konyha – ez nem az volt. Végül megérkezett a naan is. Úgy összességében sajnos nem volt meg az az élmény mint Osakában, de totál rendben volt így is.

Megjött végül a curry és a szerencsére újra a nem budapesten megszokott méretű naan is.

Leave a Reply